Mickey webnaplója

Közismert, hogy a nők és férfiak tévénézési szokásai merőben eltérőek.
A legelső – koedukált fajtát röviden el lehet intézni. Amelyik otthonban tudva és akarva menesztik a tévét, ott semmilyen szokások nem alakulnak ki.
Ahol viszont megvan a készülék, és elé is ülnek, ott nemenként eltérnek a szokások.
A nők – ahogyan a hosszú, érdekes és eseményes regényeket szeretik olvasni, ugyanúgy – a tévé elé ülve a hosszú sorozatokat kedvelik.
A hapsik viszont mindenre kíváncsiak. Csípőből tüzelnek a távkapcsolóval a lehetséges csatornákra érdekes téma után kutatva. Szeretik a híreket, mellé egy kis futballt vagy fordítva, és akad olyan csodabogár is, aki – mint én is – a komolyzenét sugárzó adókra hajt.
A nők szeretik a véres, gyilkos, izgalmas történeteket, no meg persze a kórházasat is. Szőnyi Zs. szerint, ha egy filmben nem műtenek, az olasz nő nem is ül a képernyő elé. Szeretik a krimiket is. Gyanítom, a legtöbb nő azért szereti e témákat, mert eredendően alacsony vérnyomásukat emelik, és általuk jobbá lesz a közérzetük.
A férfiak pedig azért nem keresik az izgalmakat annyira, mert eredendően magasabb a vérnyomásuk. Legalábbis többségük arra hajlamos. Inkább nézik az unalmas meccseket egy-egy sörrel hűtve kedélyüket. Persze most nem a profikról, az aktív sportemberekről beszélek, akik maguk is ezt a sportot űzik.
Magam elég könnyen megvagyok tévé nélkül. Inkább olvasok, ha találok egy, érdeklődésemet lekötő könyvet.
És még két megjegyzés.
A tévénézési szokások kialakulása nagyon friss. Nincs egy évszázados hagyománya sem, nem is lehet. A másik megjegyzésemet tegnap indítottam, amikor feltettem az egyik leghülyébb kérdést a feleségemnek: Hány rész van még hátra a Palota ékköve c. sorozatból? Azonnal rájöttem kérdésem szamár voltára. Ha vége van a koreai sorozatnak, még mindig ott van a Fagyos folyó lovasa c. 65 részes ausztrál sorozat, mely a 33. folytatásnál tart, vagy a Doktor House, és folyamatosan készülnek az újabbak, mert a másik mosóport reklámozni kell a harmadik mosóporral, amellyel szemben emez szuper és grátisz még 20%.
Van egy ötletem: A tévé képernyőjének felső szalagjára bekapcsoláskor írják ki: A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a műsorújságot vagy kérdezze meg a műsorszerkesztőket, kedvenc filmszínészeit.           
Mielőtt túlságosan belemerülnék a tévézés bírálatába, hadd teszem hozzá, a számítógép még újabb szokásokat generált, és még kíméletlenebbül székhez láncolja áldozatát. Én már csak tudom.
Ma olvasom Sz.M.-nél: „Jó és békés meló lehetett a kódexírás, bár a hátuk... Nincs nagy különbség, hogy laptop vagy kódex előtt görnyedsz egész nap!” És a szemü(n)k is elromlott…
* * *
Reggel az üzletközpontban összefutottam K. Gyurival. Szeretne találkozni velünk. Mi is vele. Kérdezte:
- Hogy van Tücsi?
- Most szállítottam a HÉV-megállóba. A többi az ő gondja. Elbotorkál dolgozni. Muszáj volt hozzátennem: én meg tegnap szabadultam a kórházból, ahol kiütötték a rossz jeleket a szívemből.
Elég vicces volna, ha csak egy következő alkalommal tudja meg.
Az Örkény egyperces karikatúrája hasonlít az én élményemhez:
- Jól vagy?
- Igen, mondhatom, jól.       
- És mi az a madzag, amit magad után húzol?
- Ja, azok a beleim.
Délután zárójelentés leadása házi orvosnál. Gyalog megyek, mert sétálni is kell.