Rigók. Esztergom tegnap és ma
Hajnalban rigófüttyre ébredtem. Valóságos tavaszi nagyüzem volt. Egymással vetekedtek a fekete madarak. Hangjukkal a levegőbe vésték a szerelem cifra dalát. Ha csak ennyi lett volna, az egyik legszebb dologról feljegyzett közhelynek kellene tekintenem, amit addig írtam. Nem több mint hogy a nap süt, a kutya ugat. De ma reggel itt több hangzott el. Egyik rigó, még most, délután is fújja a magáét.
Én még ezt a stílust nem hallottam korábban. Azt már igen, hogy valaki pánsípon fújja a Pacsirtát. De azt még soha, hogy egy rigó fújja a pánsípot. Pedig ez a „kanrigó” úgy trillázik, ahogy a pánsípos fúj egy futamot a magas hangoktól indulva s lecsúszva a mélyekig – érintve közben minden hangot. Vagy úgy, ahogy a jazz-zongorista, aki a hüvelykjével elindít egy glisszandót a zongora jobbcsücskétől lefelé, és végigszántja a billentyűket.
Csak lassított magnófelvétel mutatná meg, hány hangból áll egy-egy ilyen trilla. Engem elvarázsol.
Nem úgy a gilisztákat, akik halálra rémülve konstatálják, hogy a rigók jó erőben vannak. S csakugyan megvan minden okuk a félelemre, mert esik. S az eső „kiönti” a gilisztákat sáros hajlékukból, terített asztalt kínálva a nászukat ünneplő rigóknak, akiknek szükségük van most a fehérjére. Idilli ez a kép, amíg meg nem jelenik a macska, akinek szintén szüksége van fehérjére.
Felkelve elhatároztam, ha az időjárás kegyes lesz hozzám, csakugyan Esztergomba „rándulok”.
Folyt. Köv.
Igen, ott voltam. Néhány szót az utazásról. A Siemens jó vonat. Talán gyors is volna, ha hagynák. De ez nem így van. Az Esztergom-Aquincum Táv 43 km. Ezt 74 perc alatt küzdötte le. Ez nagyon szerény tempó, alig több mint 34km/h! Persze sokszor félreáll, mert egy sínpár lévén ki kell térniük az ellenjáratoknak egymás elől, és várakozni is kell. Leányvártól Piliscsabáig a síneken 4/4-es ütemben kattognak a kerekek. Szin-kó-pa, tá, tá – mondanám szolfézsul. Jut eszembe, Gershwint is megihlette a vonatzakatolás, és megírta az F-dúr zongoraversenyt (vagy a Kékrapszódiát? Már nem tudom. Hajrá, magyar zeneszerzők. Utazzatok Siemenssel.) Ezzel együtt a Siemens jó vonat, mert pl. toilette-jét állomáson is használhatod, tiszta, fertőtlenít is és öblít is. Rozsdamentes acél maga az edény.
Egyik megállónál felszállt két tini lány. Egyikük így fakadt ki: „Úristen! Tömegnyomor. Ne mááá!!!” Nem tudom, mint látott. Ahol mondta, ott ültem én meg egy másik fickó. A hét helyből kettő volt foglalt.
Dorogról megállapítottam, hogy bányász város. Ám Dorog visszafelé olvasva (górod) is város, igaz, hogy oroszul. (Górod, grád, Visegrád, felső várfok, citadella, fellegvár stb.)
Esztergomról külön posztot kellene írnom, mert több alkalommal jártam ott, és mind más élmény volt. Persze, ha győzitek olvasni, idegyömöszölhetem őket dióhéjban.
1. Regnumi éjszakai túra papszentelésre. (kb. 45 éve) Indulás előző este a Solymári téglagyártól. Gyalog neki a Pilisnek immár sötétben. Vezetőnk biztatott, hogy most egymástól külön másszuk meg a sziklafalat (a Nagykevély lehetett), nehogy fejbe találjon valakit egy leguruló kődarab. Fent találkozunk.
Akkor kezdtem őszülni.
Egy vacak elemlámpa segített, s mindig előre, mindig felfelé a sziklákon. Visszatérésről álmodni sem lehetett. S mi van, ha nincsen tovább felfelé haladási lehetőség?
Hát volt, mert még élek. Fent teljes létszámban kifújtuk magunkat.
Azt hiszem, a Pilis-hegy erdeiben meneteltünk tovább a Kétbükkfa-nyeregig. Itt már éjfél lehetett vagy még később. Mindenki meghúzhatta a félliteres kommersz cseresznyét, hogy átmelegedjen kissé. Mentünk le Pilisszentléleknek. Egy lagzi zenéje hangoskodott az út szélén. Invitáltak, hogy menjünk mi is mulatni. Mondtuk, hogy egy másik lagzira vagyunk hivatalosak. Így értünk Esztergomba reggelre. Emlékszem, a tejivóban vettem egy fél liter kakaót, és lehúztam. (Ezt ma megismételtem.) Majd a szentelési misére felmentünk a bazilikába. A kórusrács jótékony takarásában töltöttük a szertartás idejét félálomban, ébrenlétért küszködve. A mise után átmentünk a szigetre napozni, aludni, focizni. Délután tértünk vissza hajóval Bp-re. Nagy vidámság volt a hajón, rengeteget énekeltünk, szólt a gitár is, volt heje-huja, vidámság, kacagás.
2. Beton püspökszentelése. Külön vonattal utaztunk. Erre az alkalomra írtam meg, s készítettük el a Zászlónk c. lap különszámát, paródiáját. Egész éjszaka ezen dolgoztunk, hogy kész legyen.
Kész lett. A vonaton mind felvásárolták. Jókat mulattak rajta a regnumiak. Ezt kapta Beton többek között a Regnumtól s tőlem. A szentelésről részletesen beszámoltam a regnum belső lapjában, a Galambban. A korabeli számban olvasható a szép esemény.
3. Saját csoportunkkal is elmentünk megnézni a várost, a vármúzeumot. Párkányba rándultunk át, már az új hídon, s ettünk jófajta knédlit s ittuk rá jófajta sört.
4. Most pedig készítettem jófajta fotókat ugyanott. Két óra alatt megtettem 8 km-t, felmentem a bazilika dombjára, és fotóztam és fotóztam.
Ld. fotóim.
Utolsó kommentek