Mickey webnaplója

Mindennapos barangolásom alig hozhat már meglepetést – vélem, amikor elindulok –, de nem így van. Minden alkalommal sajnálnám, ha nem hoznék „fényképgépt”. Mert mit látnak szemeim ma is?
Nagyszombat délelőttjén szembetalálkozom Óbudán egy kisebb birkanyájjal. Nocsak: húsvét és bárány. Kissé megközelíthetetlenek, azért a bizonyíték kedvéért készítek néhány távoli képet. Van köztük kis bari is. Odébb meg, kecskék legelnek. Két nagy, és néhány apró. Ezek még inkább elbújnak. Nem zavarom őket.   Meglepetést okozott az is, hogy az ipari park méretű bádogvároson keresztülmenni nem lehet, így jókora kerülőt kellett tennem. Egy órásra tervezett sétám kétórás lett, mert bérletet sem vittem magammal. A kerülőt ugyancsak gyalog kellett megtettem. Többek között távfűtéshez alkalmas csöveket tároló depó mellett vitt el az utam, meg egy hatalmas és építészetileg hallatlanul unalmas részen, melyet magáncég ad ki a tévéstúdióknak bérbe.
Ezekről egy-egy képet készítettem, meg arról, hogy hogyan ébred a tavasz a patak partján és a kertekben. Végül pedig egy mindennapos látványt kaptam le a Szentendrei úton. A túlsó járdán közlekedő guberálót, aki ócska babakocsin tolta maga előtt szerzeményeit. Tekintete megrázó belenyugvást és közönyt mutat. Fotóim persze már mind megtekinthetők.
Nekem a legkedvesebbek persze a természet képei: a kék futrinkáról, a salátaboglárkáról és a májvirágról készült makró, meg egy meggyfa virágzó ága.Néhány más blogot átnézve nagyon szélsőséges irományok és anyagok találhatók húsvét előtt a neten. A szitkozódó dudvától az emelkedett hangú anyagokig minden. A legjobban az tetszett, hogy az általam olvasott blogok egyikén kiváló előadásban hallható Haydn: Krisztus hét szava a kereszten c. egészen egyedi és sehová nem sorolható műfajú kompozíciója.