Nem is tudom, ma csavarogtam-e vagy ügyintéztem. Mert rendben van: felmentem a Remete-hegy derekára, hogy körbenézzek onnan, de kétféle indíttatásnak is meg akartam felelni útközben.
Ám haladjunk csak sorjában.
Csakugyan jártam a Remete-hegyen – szemergő esőben. Korábban a Margit-kórház ablakából lestem a domboldal forgalmát. Egy út vízszintesen, rajta állandó forgalom, majd jobbra egy letörés szintén sok közlekedő autóval. Az ablakból vágyakozva lestem a kinti életet. Bár ott lehetnék a jó levegőn, s nem itt a koriban.
Ma megfordult a helyzet.
A fenti útról néztem lefelé, s immár balra esett a letörés, a Perényi köz.
Innen néztem a környéket, a kórházat, az Árpád-hidat, Pest szmogos látképét. A hegyen itt is hatalmas épületek pompáznak, hirdetve, hogy egyesek jól megszedték magukat. Kb. nonstop száz év szorgalmas munkája bérének megfelelő értékű villák sorakoznak itt.
Az egészben az a groteszk, hogy a dúsak, ha kinéznek az ablakukon, mit látnak? Azt, amit létrehoztak: Szovjet típusú szürke falansztert, mely roppant egyhangú látvány. Igazán nem irigylésre méltó szemüket pihentetés helyett ezeken a betonkolosszusokon legeltetni. Készítettem bizonyítékul néhány képet.
Lefelé haladtomban egy hatalmas rétet találtam elkerítve. Kiderült, hogy itt golfklub és golfpálya létesül, mesterséges tóval. Most dolgoznak rajta a földgépek. Annyi haszon van benne, hogy ide nem épül semmi, és a természet megmarad jó levegőt – a golfklub meg nyereséget – termelni. Leszállva a földszintre, megvásároltam, amit akartam, majd hazafelé beugrottam egy megrendelő irodába, hogy meg érdeklődjem, megérkezett az a megrendelt alkatrész.
Meg – hangzott a lakonikus felelet. – Ők kétszer is üzenetet hagytak üzenetrögzítőmön.
Hát nem egészen.
Az igaz, hogy kétszer is keresett egy telefonszámon valaki.
De: Az én papíromon nem szerepelt az ő telefonjuk, s a nálam kijelzett szám után sem következett semmiféle üzenet.
Én meg azt hallottam, hogy nem jó felhívni a nekem ismeretlen telefonszámokat, mert lehet, hogy nagyon sokba fognak kerülni.
Ezért mentem el hát személyesen. Nem magyaráztam el nekik a szitut, mert mint olvashatjátok, elég bonyolult a probléma.
De nemcsak ez.
Azt is hallottam, hogy az internetes kalózok betörnek egy-egy számítógépbe, megpróbálják feltörni a bankszámlaszámodat, s ha eredményesek, kasszád esetleg azonnal és teljesen kiürül. Ez ellen valaki úgy védekezik, hogy tart egy második számítógépet is, melyet csak banki műveleteinek rendezésére használ. Folyamatosan pedig másik PC.-jén dolgozik. A netre is a nem banki műveletessel száll be. A hackerek feltehetően a sűrűn használt gépet támadják, hiszen időre van szükségük ahhoz, hogy alapos „munkát” végezzenek. Érdemes ezt is megfontolni.
Egy harmadik gyakorlatra talán nem is szükséges figyelmeztetni. Aki nem szeretne spamekkel bajlódni, jól teszi, ha emailjét nem a szokásos módon adja meg, saját kódja után nem a szokásos @ jelet adja meg, hanem kiírja betűkkel, hogy „kukac”, és ezután veti oda a rendszer nevét, melyben rögzítve van a kódja.
Nem árt egy kis óvatosság!
* * *
Végül egy csacsi-pacsi. Ma akadtam rá.
Nem mindegy, hogy minden borom sokkolja, vagy minden sorom blokkolja őt. :-)
*****
Szolgálati közlemény: Ma megérkezik Ági Németországból és Csia (USA) Írországból.
2010.04.06. 19:44 emmausz
A Remete-hegyen
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr725168870
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek