Reggel kocsival repültem dolgozni, misére s tájékozódni. Fél nyolcra képben voltam, mit kell intézni, mit hazaküldeni emailben, szkennelni helyben, megbeszélni a kollégákkal. Kéthetenként fogok csütörtökönként egyeztetni. Onnan tovább autóztam Budaörsre, hogy kicseréljük a gyaloglásról szóló tapasztalatainkat Kaliforniából érkező öcsémmel, Csiával. Jobbra, balra tettünk egy-egy kört. A nagyobb eltartott egy órát, mert a sok egyforma épület között gondtalanul cseverészve alig akadtunk QQ házára. Amikor megtaláltuk, újabb séta következett, s szintén keresgélnünk kellett a sok egyforma ház közül az igazit. Persze megtaláltuk.
Megnéztük a Kálvária-dombot közelről, s a Török-ugratót távolról. Nekem egészen fals elképzelésem volt erről az oromról, nevezetesen az, hogy egy Török nevű pali leugrott lovastul a sziklaszirtről, és így végezte be életét.
Mica itthon felhomályosított, hogy egy másik anekdota él a köztudatban, miszerint egyszer a magyarok a törökkel csatázva felzavarták őket a szikla tetejére, ahonnan azok egész egyszerűen a semmibe hulltak. Mind kitörték a nyakukat. Ez hihetőbb, csakugyan. De hogy így volt-e, arra nem esküdnék meg.
Készítettünk néhány fotót a tájról, egymásról, s a hazaérkező QQ rólunk. Igazán remekül mutatok az egyiken – félig tátott szájjal. Tanulság: akit fényképeznek, az ne beszéljen közben és ne is énekeljen, mert nagyon esetleges lesz a pillanat egyszeriségének kitett ábrázata a képen.
Előfordul az ilyesmi.
Egy világhírű operaénekesnő szerepléséről készült videofelvételen közelről is mutatták arcát éneklés közben. Bizony méltatlan volt látni, hogy meddig ér szájpadlásán a protézis. Már csak ezért is vigyázni kell, amikor fényképeznek.
Elég sokat mászkáltunk, jó két órát, utána meg megérkezvén Ancsa, még egy csomót beszélgettünk jó hangulatban.
Csia mesélte, hogy Connie-val is szokott sétálni. Megszokták, hogy minimum tízezer lépést mennek naponta. S közben megtesznek 4 mile-t. Mivel Csia magában morfondírozik, járatja az esze kerekét mindenféle dolgokon, Connie nemegyszer rákérdez: – Most mit mondtál magadnak? Ez azért is érdekes, mert ma nem magának mondta azt, ami éppen eszébe, eszünkbe jutott, hanem nekem, én meg neki. Nagyon sokat trécseltünk.
Úgy látszik, fejlődik angolom, mert a mondatokba csempészett angol szavakat, kifejezéseket sokszor megértettem.
Holnap a mi kerületünket vesszük célba, talán az Óbudai szigetet, esetleg a Megyeri híd környékét.
2010.04.08. 19:18 emmausz
Barangolás kettesben
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr145168872
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek