Érkezett egy komment. És arra válaszoltam. Előbb nézzük a választ:
– Hohó! ez egy szabályos komment. Sej, haj, vígan oda beteszem. :–)))
Aki ismeri a Vaillant újság Placid és Muzo mellékletét, és annak is az egyik szabadon fordított buborékfeliratát egy, kb. 60 évvel korábbi számából, az azonnal ráismer fenti soraimra.
(Amilyen makrancos és kiszámíthatatlan vagyok, mire a honlapra értem, már meg is gondoltam magam. Miért legyen ez komment? Legyen inkább poszt, mert olyannyira lenyűgözött mind a két része, és olyan egyedi a maga műfajában.)
Íme a kommentnek indult sorok:
„Kedves Mizás! (Ez én vagyok)
Ezen jár a fejem tegnap este óta, nem tudom hát nem megírni: cui placet, tacet aut non tacet. [azaz:] Nem hallgathatok: nekem/ünk tetszik a blog, mindennapi kenyerünk a Kingával. Kösz és pusz: G.
Van itt még valami, a kitűnő vő, qui tu ne veux (szó szerint: akit te nem akarsz), ezt is muszáj volt leírni, bár a Kingának nem igazán tetszett, de tudom, hogy te tudod értékelni az ilyesmit.”
Igazán kitűnő ez a kétnyelvű kitűnő vő, akit te nem akarsz.
Elképzelem a leánykérőt, amikor a fiú – akinek éppen kitették a szűrét – apja így ágál: A fiam »kitűnő vő!«, majd franciára vált: »akit te nem akarsz.«
Nem is kitűnő. Szuper.
Ja … és köszönöm :–)))