Mickey webnaplója

Öcsém beszédes, én hallgatag vagyok. Ő rendre egy környéket látogat meg napi sétája alkalmával, én meg mindig máshol mászkálok. Amikor együtt kószáltunk, egyszerű volt a dolog.
Ő mesélt, mert még nekem nem mondta el korábban.
Én meg többnyire hallgattam, mert történeteit még nem hallottam korábban.
Érdekesen fogalmazott.
Egyik története nagyon megragadott engem. Elmondta, hogy Kaliforniában is úgy van az, hogy a part menti telkek tulajdonosai szeretnék lekeríteni azt a területet, mely az óceánra néz. Ám amint észrevették a hatóságok, azonnal elbontatták mindenkivel a kerítéseket, mondván, hogy az sérti a demokráciát, sérti a környék sétálóinak az érdekét, mert az óceánpart mindenkié!
Ma többedszer tapasztaltam meg, hogy sértik demokratikus jogainkat, amennyiben a hegyekre irányuló utcák rendre zsákutcának minősülnek. Ma lefotóztam egy táblát, mely a zsákutca jele alatt arról értesít, hogy magán terület. Persze ez nonszensz. Egy utca nem lehet magánterület, ha pedig az, akkor nem utca. Láttam egy kiírást turistáknak: Ösvény a remetehegyi barlanghoz. Az ösvény keskeny. A beszájadzásától számított húsz méteren belül hatalmas tankcsapda lohasztja le az ösvényt felkeresni vágyók lelkesedését. Tiltó táblát ez esetben nem mertek kitenni, de effektíve ellehetetlenítette az ott birtokló az áthaladást. Tevőlegesen elbitorolta a közterületet. Nem egy helyütt meg sorompó jelzi, az utat lezárták.
Kik, ki elől, milyen alapon?
Az nem létezik, hogy hegyeinket körgyűrűszerűen magánházak tulajdonosai zárják le.
Nos, ha demokráciát akar az új kormány, lesz dolga bőven. És az is megeshet, hogy a rendőrség se győzi a falakat, „kordonokat” elbontani. Lehet, hogy mégis segítségül kellene hívni a gárdát? Legalábbis együttműködni velük, s a rendőrökkel kart karba öltve visszavenni azt, ami a mi közös tulajdonunk?
Ha az ember magasra hág, jól elszórakozik a tájékozódással. A remetehegyről természetesen a Keleti p.u.-t fotóztam. A Keletinél járva pedig feltehetően a hegyeket venném célba. Mindig a távoli dolgok vonzzák a tekintetet.
Hiába minden – „távlatok”-ra szükség van – mondom én, a Távlatok társszerkesztője.