Mickey webnaplója

A mai napról néhány szóban.
A nap munkában telt miséig, majd utána is egy darabig.
Egy látcsőből kioperáltam 3 kisebb-nagyobb nagyítót.
Elgondolkoztam azon, hogy hányféleképpen lehetne laposra hajtható fém könyvtámaszt készíteni, forgalmazni. Egyetlen előnye az volna, hogy „lapra szerelve” lehetne hazaszállítani a boltból. Volna értelme néhányat itthon is használni. Jelenleg egy kiskockakő támasztja meg a polcon a szélső könyvet.
Ma garnéla-levest ettem, majd vettem egy üveglapot a frigóba a törött helyére, mert elegem volt már belőle, hogy nem terhelhető igazán és kinézetre is snassz a polc.
Koradélután, de még az esős idő beállta előtt (merthogy a délutáni esők övébe tartozunk már egy hete) elzarándokoltam a helyi könyvtárba, hogy hosszú kihagyás után újra kedvemre legelészhessek az irodalomban. Mivel 62 000 kötet van, sose érek a végére. Kitöltettek velem egy belépő-nyilatkozatot.
Mondom a hölgynek:
– Olyan hosszú nevem van, hogy kifogyott a tinta a golyóstollból, mielőtt a nevem végére értem volna. Adott másikat. Kérdem tőle: – Mennyi az éves tagság? Mondja: – 2000 pénz. Mondom: –  4 éve nyugger vagyok. Akkor is?
– Nem – mondta ő –, akkor csak 1000. Ebben maradtunk.
Rövid ideig bámészkodtam a gazdag kínálatot mustrálgatva, majd kétkötetnyi Márai-naplót és kétkötetnyi Sárközi Györgyöt választottam. Meglepetéssel láttam, hogy több száz kötet megvásárolható á 50 Ft-ért. Nem volt idegem hozzá, hogy sokat kotorásszak közöttük. Pedig biztos van néhány rejtett kincs, ritkaságszámba menő irodalmi csemege. Majd tán legközelebb. Hazafelé jöttömben egyik pocsolyában gyönyörű felhők tükröződtek. Naná, hogy nem volt nálam a kilós apparát. Itthon a balkonról megpróbáltam még elcsípni belőle egy darabot. Bár lassan betelik picasa-tárhelyem.
Akkortól kezdve viszont elhallgatok egészen addig, amíg Mica le nem gyárt nekem egy fotós blogot, amire aztán rá lehet majd linkként kattintani.