A kőlapok szuper mód feldobják a teret. Igazán azzal, hogy körbenyalják, körbefolyják a helyiségeket, mintegy pozitív vízár. Nem igazán lehet lefotózni, de azért így hat a szemlélőre. Eredetileg mindenütt küszöbök határolták le az egyes térségeket a lakásban. Most ez megszűnt. Mint az EU-tagállamok határai. Nincsenek küszöbök, nincsenek határok. Négy küszöböt likvidáltattunk (konyha, közlekedő, toilette, fürdőszoba).
Most azt a kettősséget érzi az ember, hogy minden, ami a helyén maradt a régiből, elüt az új nagyvonalúságától, és ez kicsit zavaró.
Majd megszokjuk.
Kicsiben ugyanez van itt és most nálunk, mint a fejlődő gazdaságokban. Minden kevés, minden újabb igényeket támaszt(ana), és sosincs semmi készen, nincs befejezve.
Egy konfliktus oldása újakat gerjeszt – szokták mondani.
Egy felújított rész a teljes felújítás után kiált.
Pedig.
Pedig nincs tökéletesség ezen a földön.
Ha szép, akkor porosodik,
ha harmonikus, akkor megunod,
ha színes, akkor kifakul,
ha új, akkor azonnal avulni kezd,
ha drága, akkor irigyeid lesznek,
ha olcsó, akkor már új korában se menő,
ha gazdaságos, akkor a még gazdaságosabb kitúrja a helyéről.
És ennek nincs se vége, se hossza.
Csak egy esetben,
ha meg vagy elégedve mindazzal, ami körbevesz
2010.06.03. 18:58 emmausz
Alakulunk
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr125168934
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek