A komfort rabszolgája
– Tegnap és ma az internetszolgáltató emberét vártam, hogy megnézze, miért nem működik a net már vagy egy fél hete. Elgondolkoztatott: Miért én várok rá, miért nem a közös képviselő?
– Telefont kaptam, hogy gyöngypatikába szóló kedvezményes kártyámat átvehetem, ha legközelebb betérek a patikába. Betértem. Megkaptam egy oldalas levél kíséretében, melyben értesítenek róla, hogy milyen fene jól jártam, mert akár mikor megnézhetem a cégről szóló információkat a neten, meg kapok 1% kedvezményt a gyógyszervásárlásokra. Némelyikre többet is. Üzenem: Nem érte meg végigolvasni a levelüket. Ez túró, amikor az árakat ők diktálják.
– Megérkezett továbbá egy kb. ötoldalas levél arról, hogy a kábeltévé előfizetési díja és kiosztása izéről füzére változott, ezért válaszborítékban ívet kitölteni, diktált feltételeket tudomásul venni. Nem értem még rá, hogy elmélyedjek a részletekben, melyek – gondolom – számomra hatalmas megtakarításokról fog szólni, ha…
Nekiláttam főzni.
– Van egy új, kerámia főzőlapunk. Muszáj volt azon, mert a tejbegrízt nem lehet mikróban. De.
Kereken 10 deka dara kell a liter tejhez.
– Volt egy mechanikus fali mérlegünk a konyhában, most egy digitális lesz (a pontos időt is jelzi) csak még nincs felszerelve, csak nem találom. A régit se, mert azt meg leszereltük. A szobában végül a mechanikusra ráakadtam. Ideiglenesen szögre akasztom, mert csakugyan 10 deka kell. Ha több, kemény lesz a massza, ha kicsit kevesebb, akkor folyós.
– Nosza érintgetem a szenzorokat a főzőlap elején, ahogy kell, és óvatosan ráhelyezem a lábost. Előzőleg raktam bele a tejet, mert semmiféle cukrot nem szeret a lap. Ha ráég, kimarja a főzőlap anyagát. Ennek elkerülésére állítólag
– lehet kapni cukorkaparót, de nekünk még nincs. Tehát a tejet először messze a laptól beleöntöm az edénybe, majd adagolom bele a grízt, és a sót. Amikor kész az egész, messze a laptól megcukrozom a pudingszerű valamit. Szeretnék hozzá fahéjas cukrot is, mert azzal az igazi. Ráadásul a fahéj koleszterinölő is. Ámde nem találom.
– A szép új szekrényben szép üvegcsék vannak, egyik se tartalmaz fahéjat. Rozmaring meg nem jó helyette, s a régi kis fahéjas üvegcsét nem találom (akkor se, ha valamelyikben ott van).
Mindegy. Jó lesz a Nesquik-kakaó is, ha nincsen cimet.
A lapos tányért megtalálom, hamar hűl az egytálétel, bekapom, s viszem a csap alá, hogy a nagyja ragacsot leöblítsem a tálról, mert
– a mosogatógép nem szereti a rátapadt vacakoktól ellehetetlenült edényeket, csak a félig elmosottakat.
Nem tehetek róla, nekem, megint Karinthy villan be: A poloskát DDT-vel lehet irtani, mégpedig úgy, hogy ki kell nyitni a száját, oszt beletüteni a DDT-t. Még hatásosabb az eredmény, ha előtte a poloskát agyoncsapjuk.                          
Ó, ó, ó, szép új világ!