…szerű
Reggeli gondolatom
(Most 12.30 van).
Egy nyugati típusú élelmiszeráruház-szerű csarnokban vettem egy doboz ömlesztett kockasajtot. Legalábbis azt hittem, sajtot veszek, de nem. Itthon elolvastam az „apró betűt”: „Kenhető élelmiszer-készítmény sajttal.” Micsodaaaaa? Nem sajtot vettem, hanem csak sajtszerűt?
A sort folytathatnám, a tejszerű itallal, a csirkeszerű zacskós levesszerűséggel, az eper ízű szörpnek látszó sűrítménnyel, az almából készült baracklekvár-féleséggel, a fakéreg-kivonatból készült eperízű lekvárszerűségen át a fűszerűségből készült futballpályáig. Nem teszem… mindenki fantáziájára bízom, még miket lehetne ide sorolni.
A teljes lista bizonyítaná, hogyan készített világszerűséget az ember a világból.    
De nem teszem…
Megszakítom adásomat, mert a szomszédka jött fel szólni, hogy berobbant a napon álló Mitsubishi hátsó szélvédője. Hú, a mindenit…
Most 17 óra. Folytatom bejegyzésemet. Telefon telefont követett, mígnem leendő nászurunk jóvoltából (köszönöm Neki innen!) találtunk egy Mitsu-bontót ide 25 km-re, akinek volt hátsóajtaja üvegestül. Nosza egy tekercs celluxszal rögzítettem a millió darabra repedt és kidudorodó üveget. Közben Mica megtudta, hogy az eredeti üveg megrendelhető 160 000 ftért a szakszervizben. Inkább a 7000 ft-os használtat választottuk. Elügettünk az üvegért együtt. Visszafelé abban maradtunk Micával, hogy ő két elintéznivalóját rendezi, ha én átveszem a volánt, és hazahozom az autót. Így is lett. A Szentendrei úton az égiek közbenjárására éppen visszaérkezett valahonnan – zárni – az üveges. Abban állapodtunk meg, hogy otthagyhatom a kocsit a garázsában, és hétfőn délelőtt tízezerért átteszi a másik üveget a miénkbe.
(Ne tudd meg, mekkora élvezet napon dugóban közlekedni kocsiban, mikor árnyékban is kánikula van. Én megtudtam.) A legjobb ezután következett: lehúztam a nóta végén hét deci Nesquik kakaót hűtött tejszerűséggel. De azt hiszem repetázni kell, mert sok nedvesség hagyott el.
Ma tehát nem unatkozunk.
Részletesen írtam volna a …szerű témáról, ha a szélvédőrobbanás nincs. Sok mindenre számítottam, de erre nem. Soha egy autónk üvege sem ment tönkre ily módon. De hát „nem úgy vammos minvvótt régen, más ez a nap fenn a zégen”. És ha a NEM PANASZKODÓK KLUBjába akarok leigazolni, akkor kissé áthangolhatom a történéseket:
Eddig megkímélt bennünket a jégeső a tojásnagyságú, a golflabda nagyságú, a fél tégla nagyságú jég verésétől, mely garantáltan kiütötte volna az első szélvédőt is, behorpasztotta volna a kocsi tetejét és a motorház tetejét, valamint egy fa is rászakadhatott volna a kasztnira.
Ehhez képest zárt garázsban várja sorsa jobbrafordulását a colt és én.