T. meséli: Olykor nem is könnyű megegyezni a kiadóknak a fordítókkal. Történt egyszer, hogy az egyik kiadó fordításra felkért egy illetőt, akivel meg is egyeztek a tarifában. Nevezetesen abban, hogy leütésenként mennyi honorárium üti a markát. Amikor a mű elkészült, egyeztették a leütések számát, de sehogy sem stimmelt. A fordítóé lényegesen többnek mutatkozott, mint amennyit a kiadó elismert.
Elég gyorsan kiderült, hogy a kiadó nem számolta a szóközöket, a fordító meg igen. Innen adódott a különbség. A fordító, hiába ordított, a kiadó nem utalt neki több pénzt, mint ami a space-ekkel csökkentett leütésszám szerint járt neki. Erre a fordító is gondolt egyet, és emailben megírta: tekintve, hogy a szóköz nem számít, elhagytam őket. És anyagát így küldte vissza. Mutatom:
T.meséli:Olykornemiskönnyűmegegyezniakiadóknakafordítókkal.
Történtegyszer,hogyazegyikkiadófordításrafelkértegyilletőt,akivel
megisegyeztekatarifában.Nevezetesenabban,hogyleütésenkéntmen
nyihonoráriumütiamarkát.Amikoraműelkészült,egyeztettékaleütés
ekszámát,desehogysemstimmelt.Afordítóélényegesentöbbnekmuta
tkozott,mintamennyitakiadóelismert.
Eléggyorsankiderült,hogyakiadónemszámoltaaszóközöket,afordító
megigen.Innenadódottakülönbség.Afordító,hiábaordított,akiadón
emutaltnekitöbbpénzt,mintamiaspaceekkelcsökkentettleütésszám
szerintjártneki.Erreafordítóisgondoltegyet,ésemailbenmegírta:teki
ntve,hogyaszóköznemszámít,elhagytamőket.Ésanyagátígyküldtev
issza.Mutatom:
De nincs új a nap alatt.
A francia anekdota szerint a kefekötő bemegy a borbélyhoz, aki áruit lerakja a sarokba. A borbély meglátja, hogy van közöttük egy éppen neki való pamacs. Odamegy, kézbe fogja, forgatgatja, s megkérdi a kefekötőtől: Hogy adja a pamacsot? A kefekötő azt válaszolja: tíz sou az ára. A borbély fitymálja, majd foghegyről megjegyzi. Adok érte 6 sout, és ha nem tetszik, vigye ahová akarja. Rendben van – szólt a kefekötő. Öné hat sou-ért az áru, aki sorát türelmesen végigülte, majd egy borotválást kért.
A borbély rendesen megborotválta. A kefekötő felállt a székből és megkérdezte a borbélyt, hogy mivel tartozik. 12 sou – felelte amaz.
Mire a kefekötő félvállról: Nos, itt van nyolc sou, és ha nem tetszik, ragassza vissza, amit leborotvált.
2010.07.10. 13:42 emmausz
Új és régi történetek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr755168974
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek