Mickey webnaplója

Egy szuszra elolvastam a jezsuita H. Boulad érdekes füzetkéjét (A keresztény Isten botránya). Ebben írja: A híres francia filozófus, Pascal jól ismert gondolatainak az egyikét így jelölte: a három rend. A létezők három rendjéről beszélt.
Az első a test rendje. Itt erőről, izomról, hadseregről, hatalomról, fegyverekről van szó. Ebben a rendben a kutya erősebb a macskánál, az ökör erősebb a kutyánál, az elefánt erősebb az ökörnél, és így tovább. (Erő hierarchiája)… Az erő emberei angol öltönyben járnak, pénz van a zsebükben, jobb márkájú autókkal közlekednek.
Második a szellem, a gondolat, a gondolkodás rendje. Képzeljük csak magunk elé Einsteint – mondja Boulad – égnek álló hajával, gyűrött nadrágban, kopott szemüveggel. Einsteint nem érdeklik az öltönyök, nyakkendők, pénz és autók. Ő a saját világában él, a géniusz, az alkotás, a matematika, a tudomány és hasonló dolgok világában. Ez sokkal magasabb szint, nem is lehet összehasonlítani az előzővel.
A harmadik a szeretet rendje. A távolság a test rendje, a szellem rendje és aközött, amit a szeretet rendjének nevez Pascal, végtelen a távolság. Képzeljük csak el Teréz anyát, ahogy megjelenik a szeretet rendjének a képviseletében! Nincsenek izmai, nincsenek autói, nincs hatalma, mint azoknak a nagyon is hatalmas embereknek, akikkel sokszor találkozik. Teréz anya nem géniusz, nincsenek diplomái, ami a szellemi és kulturális szintet jelenti, igazából nagyon korlátozott lehetőségei vannak, de nem is tesz úgy, mintha lennének. A saját rendjében jelenik meg, és egyedül ez fontos a számára: a szeretet rendje. Nézzék a szemét, az arcát, a mosolyát! Ahogy megcsókol egy Indiából, Egyiptomból vagy bárhonnan jött kisgyereket… Meghaladja a test és szellem rendjét. Ez Jézus rendje! Még hosszan idézi Pál korinthusiakhoz írt első levelét, melynek csak a végét rögzítem emlékeztetőül, de érdemes elolvasni az egészet: „Isten gyöngesége erősebb az embereknél. (1Kor 1,18–25)
***
Hőségriadó. (A szót is utálom)
Az 1. fokozaton túl vagyunk.
A 2. – rózsaszínűn is.
A 3. – vörös fokozatról a meteorológusok közlik, hogy az átlaghőmérséklet 27 foknál több, s a hivatalokban hűsítőt kell biztosítani, a szabadban dolgozókról gondoskodni kell, s mindenki meneküljön árnyékba, vagy légkondis üzletközpontba, vagy ahová akar.
Tegnap megkukultunk, amikor az egész napon át lesötétített és valamennyire szigetelt lakásra ráengedtem este azt a plusz két fokot, amennyivel kint több volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel. Tévedtem, amikor azt reméltem, hogy az elinduló légáramlat kárpótol a melegebb ájerért. Nem kárpótolt. Légáramlat sem indult, csak éppen betódult a még melegebb levegő, hogy még jobban gyötörjön.
Korábban azt csináltuk, hogy csak a déli irányban nyitottunk estefelé, és a ventilátorok ellene dolgoztak a bekívánkozó meleg dunsztnak, és mégis kaptunk oxigénben gazdagabb levegőt. Ma reggel egy kis frissítő cúg átfújta a lakást, majd az északi oldalt zártam, és megpróbáltuk az ellensúlyozást. Még elviselhető a hőség egy szál pendelyben.
Nem tudom, van-e negyedik fokozat? S miről mesélnek a meteorológusok. Gondolom ez a fokozat az infravörös fokozat erős ultraibolyával: hatására megőrül mindenki, és a mentősökért kiérkező mentősök hőgutát kapnak.
Az ötödik fokozatról már senki sem tud tudósítani. Mert ugyan talán elkezdi: „Az ötödik fokozat a pecsenye piros fokozat…”, de befejezni nem tudja, mert maga is pecsenyévé pirul.
Kívánom, ne érjük meg, ne tudjuk meg, hogy milyen is az.