A méhek képesek meglehetősen állandó értékek közt szabályozni a kaptár hőmérsékletét. Ennek legnagyobb jelentősége tavasszal és nyáron, a szaporodási időszakban van, amikor a hőmérsékletet egyenletesen 32–36°C tartják fenn. A méhek különböző módszereket alkalmaznak a hűtésre. Szárnyuk mozgatásával kihajtják a forró levegőt, vízcseppeket helyeznek el a kaptárban, amely párologva hűt, amennyiben pedig túlmelegedik a kaptár, kiköltöznek onnan.
– Mi emberek nem költözünk ki innen, inkább tűrünk a hőség idején. Magunk is próbálkozunk az árnyékolástechnikával.
Ha éjjelre kitárjuk az ajtókat, ablakokat, reggelre valamennyire visszahűl a lakás. Egy hőmérő bent mér, egy kint.
Ha a délelőtt folyamán a kinti már többet mér, mint amennyit a benti mutat, megkísérelhetjük az ablakok zárását, redőnyök leengedését, hogy szorosan zárt lamelláik távol tartsák a kinti forróságot, de megtehetjük mi is, miként a méhek, hogy kihajtjuk a forróságot ventilátorokkal, vagy legalábbis megkavarjuk vele a levegőt, így a párolgási hőtől megszabadulva testünket hűti a mozgó levegő.
Az „okos” méhek vízcseppeket helyeznek el a kaptárban.
Mi is „elhelyezhetünk” porlasztott vizet a levegőben, megvizezhetjük a közlekedők kövét, hogy hűtse otthonunkat, de nem utolsó az a módszer sem, ha vizes trikóba bújunk, mely elejét veszi annak, hogy szívünk állandó terhelésével verejtéket termeljünk. Sokszor elég egy-egy nyakba vetett vagy a csuklókra kötött vizes kendő, esetleg vízbe mártott frottír zokni a lábunkon, hogy visszahűtsön bennünket egy kellemesebb hőmérsékletre.
Kár, hogy a kávé és a pia vízveszteséget okoz, és így nem ajánlják az okosok. Azért kár, mert a kávé élénkítene a kába melegben, a pia meg feledtetné velünk, hogy micsoda idő van már megint.
Kétélű fegyver a légkondicionáló. Engem hűt a lakásban, autóban, de akik kiszorulnak a jóból, azokra ráfujja azt a plusz meleget, amit belülről kiűz. Ráadásul valamilyen oknál fogva betegség okozó mikrobatenyészetek „hideg”-ágya a légkondi.
Hát, kedves feleim azt Úrban, kb. ilyen a szellőztetéstechnika kicsiben.
– Mostanában azonban egyre gyakrabban elcsodálkozom azon, hogy milyen a Föld szellőztetése. Milyen automatizmusok dolgoznak benne, mennyire Gondviselés-szerű a hőmérsékletek szélső értékeinek meghatározott keretek között való tartása.
A hidegfront hol keletkezik, honnan érkezik, átvonulva felettünk hová söpri a pocsék dunsztos-szmogos levegőt?
Netán mennyei méhek rezegtetik szárnyaikat, s söprik ki a felesleges szennyes levegőt? Hogyan működik az automatizmus – ha van benne. (Lehet, hogy Isten nemcsak minket, embereket tesz cselekvővé, hanem magát az egész teremetett világot.) Mert miért is várnánk el tőle, hogy a saját maga által elgondolt törvényeket rendszeresen másítsa meg. Ha meg nem másítja meg, akkor csakugyan a természetbe oltott törvényszerűségek fogják elvégezni a szabályozást, úgy, ahogy tudják.
2010.07.17. 13:11 emmausz
Mikro- és makro-szellőztetés
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr785168981
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek