Mickey webnaplója

A mennyei szellőztetés megtörtént. Hajnalig fújt ránk a ventilátor, hogy átadja helyét a szellőnek, mely hamarosan széllé erősödött. Hatalmas a különbség a két fújás között. Mert a legkisebb szellő is, mely hideg levegőt hoz, dupla hatásfokú. Nem a forróságot fújja ránk, hanem a hűvösséget. No, nem akarom ezt hosszasan ragozni, de hatalmas felszabadultság-érzést ad, hogy ha akarok, akkor akár fázhatok is, és öt perc elmúltával is.
Ki is használtam az ideig-óráig tartó enyhületet, felkeltem párnáimról, mint a versbeli özvegy Pókayné, és hosszabb kihagyás után újra felfedeztem a várost. Mivel nem vittem magammal bérletet, maradtam a környéken. Valami azt súgta, hogy nem fog sütni a nap, esni sem fog, ezért a Duna-hidat céloztam meg, mert már régen nem mászkáltam át a pesti oldalra és vissza. A levegő, mondanom se kell, kitűnő volt, kedélyem is. Fotóztam is rendesen, sajnos többnyire a szokott témákat. De hát a szép mindig szép, a rút mindig rút, a harmonikus meg mindig harmonikus. Ennek jegyében fotóztam le a szépséges katángot, a szépséges papsajtot, a szépséges hídperspektívát, egy érdekes formájú pókot és egy egész kecskenyájat. Nézzétek meg, s győződjetek meg róla, hogy igazat beszéltem:
Ami szép, az szép… 
Ma megérkezik Elvira és Mica a táborukból. Elvira húga, Ilcsi nem tart velük, gondolom: haza igyekszik. Aki nem ismerné Elvira családját, legalább annyit ide írok: szülők: Lúcia és Ferenc, Elvira öccse Miklós, mindkettejük húga Ilcsi.
Nem a pletykálkodás íratja velem az utóbbi sorokat, de akik jönnek E és M esküvőjére, jó, ha legalább ennyit tudnak róluk.