Mickey webnaplója

Nem akarok senkit sem hosszasan untatni a saját szerkesztőségünk megtett útjával. Mégis két – szerintem – nagyon jelentős könyvre hívom fel a figyelmet. Mindkét kötet egy-egy világnyelven tudósít a magyar katolicizmus létéről, esendőségeiről és hősiességéről, amikor az élet azt kívánta egyes jel értékű emberektől.
Nyugaton fogalmuk sincs róla, hogy mi zajlott itt az ötvenes évektől, és mi az egész keleti blokkban. Nyugaton sikk volt kommunistának lenni. Ilyen volt Sartre, vagy pl. Koestler. Utóbbi dicshimnuszt írt a Szovjetunióról ott tett látogatása alapján. Valamiért nem tűnt fel neki az éhen haltak tömege, akikbe jártában-keltében óhatatlanul belebotlott.
A népdallal szólva éppen ideje annak, hogy „hadd tudja meg a világ…”, hadd ismerje meg a világ, hogy vannak ebben az országban értékek, világos látású emberek, akiknek közös sorsa a hosszas szenvedés volt.
A világnyelveken megírt könyvek értelme az, hogy tudassa a jobb sorsban élő népekkel, hogy van egy ország, Magyarország, melynek nem Bukarest a fővárosa, és nemcsak puszta és gulyás, nemcsak Puskás és Hidegkúti a tagjai, hanem mindazok is, akik 40 évig politikai nyomás alatt éltek és dolgoztak térségünkben.
Azzal kezdem, ami még nem készült el, de halad a befejezése felé: Az Üldözött magyar jezsuiták vallomásai, visszaemlékezései egy magyarul tanuló belga jezsuita jóvoltából fog francia nyelven fog tudósítani arról, hogy a szétszóratás éveit hogyan élték meg a szerzetesek, a börtönéveket hogyan vészelték át, hogyan épült bele emberségükbe az elszenvedett megannyi megaláztatás, mekkora munkát végeztek ennek ellenére vagy éppen ezért, hiszen világi foglalkozásra kényszerítve eljutottak a társadalom legmélyebb rétegeiig.
A könyv fordítása jól halad. Több fejezete már elkészült.
A másik a Prohászka Ottokár életéről és művéről szóló angol nyelvű kötet már készen van. Prohászka megítélésében két tábor feszül egymásnak, s ezek a táborok nem tudnak – vagy nem akarnak – egymáshoz közelíteni az időszakos próbálkozások ellenére sem. Azért fontos az angol nyelvű életrajz és életmű-kötet, hogy kinyilvánítsa: Volt a XX. században egy nagyformátumú klerikus, aki nem volt tökéletes, de törekedett rá, hogy az legyen, aki egész emberségével igenelte az életet, az ÉLET-et, és elemelkedve saját korától megsejtette a jövőt, szociális érzékenységével, éleslátásával, mint az elemzők hangoztatják, ötven évvel megelőzte a II. vatikáni zsinatot.