Egyszer megkérdezték a rabbit, hogy mit hoz a jövő. A rabbi így válaszolt: Hogy a jövőben mi lesz, azt tudom, de hogy addig mi lesz, azt nem. Én se tudom, csak azt, hogy nem túlságosan rózsás a helyzet, akár a szélsőséges időjárásra gondolok, akár a trendekre. Az index közlése szerint ötféle környezeti katasztrófa is fenyeget, amely durvább, mint az olajfolt. Idézem őket erősen sűrítve:
„Úgy tűnik, végre sikerül lezárni a Deepwater Horizon fúrótorony felrobbanása óta a Mexikói-öböl vizét nyersolajjal szennyező kitörést. Ám a világon az olajfolt mellett most is zajlanak legalább ekkora, vagy akár még nagyobb környezeti károkkal járó katasztrófák, amelyek kellően távol vannak Amerikától és Nyugat-Európától ahhoz, hogy ne üssék meg a média ingerküszöbét. A Foreign Policy ezekből megnevezte az öt legsúlyosabbat.
Ezek:
– A nigériai olajszivárgás
– Kínai szénbányatüzek
– Erdőirtás Haitin
– Az Aral-tó eltűnése
– A nagy csendes-óceáni szemétfolt.”
Most már ti is tudjátok.
Nekünk négy gyermekünk van, kettőtől öt unokánk, (most várjuk a hatodikat), a harmadik gyerekünk esküvője is a küszöbön van. Ha a föld melegedése nem áll meg, mindnyájunknak befellegzett. Bűnösök és ártatlanok milliárdjai szenvednek ki.
Régóta foglalkoztat, hogy mit tehetünk a szépséges földünk megmentésére mi, akiknek úgyszólván nincs lehetőségünk a nagy folyamatokba beleszólni.
Elég csak arra gondolni, hogy az izlandi vulkánkitörés miatt heti 200 000 repülőjáratot töröltek. Nem tudom, hány járat indul neki a világon hetente, de elképesztő a közölt szám. Mekkora kerozinfüst terhelés éri a felső légrétegeket, amelyekből nincs, ami kitisztítsa a szennyeződést.
Ehhez képest van-e értelme csuklógyakorlatunknak, miszerint szelektíven gyűjtjük a hulladékokat. Némileg kételkedem benne, hogy hatékony ellenlépés volna ez a természet kiszipolyozásával, tönkretételével szemben.
Mégis szorgalmasan odaviszem a vihető hulladékot, mert tartozom vele a teremtőnek, a társadalomnak, az unokáimnak. Akkor is odaviszem, ha kudarcosak lesznek az föld megmentésére tett kísérletek.
„Hogyha az Úr nem menti meg a földet,
hasztalan fárad, ki próbálja azt” – fogalmazom át a 126-os zsoltár erejét.
Így is hiszem, de talán a földet szeretők kedvéért megteszi az, aki fenntartotta eddig mindenféle szipolyozók ellenére mindmáig.
Reménykedem.
***
A szigetfesztivál szememben az internet leképezése. Van ott szenny, és némi érték is, meglehet, hogy hasonló arányban, mint az internetre felpakolt anyagoké. A legjobb hír, hogy a helyi fülsiketítésnek holnap vége lesz.
2010.08.14. 15:32 emmausz
Mi lesz velünk?
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr315169018
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek