Mickey webnaplója

Ma tértünk vissza a rendes kerékvágásba. Mica és Tücsi elindultak dolgozni, magam meg itthon találok elfoglaltságot. Korrektúrázás, séta, bevásárlás, szóba elegyedés a szomszédokkal, miegyéb.  Már reggel kifulladtam. Valaha nem tudtam volna a nyilvánvaló okát. Ma az internet jóvoltából – igen. A relatív páratartalom Bp-en 96%-os. Még szerencse, hogy csak húszegynéhány fok van, különben megnézhetnénk magunkat.
96% talán csak az esőerdőkben van a mindennapos esők övezetében. Csak nem az tolódott északra, mivel szinte mindennap esik az eső. Ma is szemergett.
Délelőtt meglátogattam néhány üzletközpontot. Ma ugyanis a tejnek látszó dobozos valami litere csak 115 Ft, mert hétfő van. Vettem egy kartonnal.
Majd egy hirdetés nyomán megkerestem a PROFI-t, de pofára estem.
Már más a neve: SPAR.
Kénytelen voltam alaposabban megkutatni a prospektusukat, nehogy megint potyára menjek valamelyik boltba. Nos megtaláltam a helyet, s benne, amit kerestem, egy rakás retro-terméket.
Sok dicsérnivaló nincs rajtuk.
Vagy ilyen silányak voltak vajha az élelmiszercikkek, vagy csupán gyenge utánérzések ezek. Akik újratervezték, nem láttak már eredetit, vagy csak rosszul színezett fényképen, mert valaha szebb külleműek voltak a vásárolt cuccok.  Igaz, az emlékezet megszépít mindent. Mert ha csak két vásárfiánál cövekelek le, a csavart cukornál és a krumplicukornál, be kell látnom, hogy csakugyan hitvány csemegék voltak azok.
Egyszer hetven fillérért vettünk egy sziklának látszó krumplicukrot Iregszemcsén, az ötvenes években. Mivel hárman testvérek együtt nyaraltunk, felváltva vájtuk bele fogunkat az édes sziklába. Ám az nem állt kötélnek. Mindenünk ragadt, ám a tömb tartotta magát, csak tömb maradt. Utóbb mérgünkben bevágtuk a bozótosba, hadd legyen jó napja a hangyatársadalomnak. Csakugyan pocsék édességek voltak ezek. Karinthy hitelesíti, aki így ír róluk egy helyen:
„Mintegy tizenkét centiméter hosszú kis rúd, ami csavarmenetekkel van ellátva. Piros és fehér színe van. Íze a pörkölt faltörmelékhez hasonlít.” (Olyan csavart cukor)
De ha már, akkor társát is ideveszem, annál is inkább, mert abból is vettem kétszázért.
„KRUMPLICUKOR. Fehéresszürke, kolofóniumszerű kis kődarab, késsel nem lehet vágni. Nem tudni, hol bányásszák. Házépítésnél malter néven jön forgalomba – bizonyos távolságokban faléceket állítanak fel a józsefvárosi háziurak, és a lécek közt lévő levegőt bekenik malterrel – ez a házfal.”
Tehát ilyesmiket forgalmaz egy ügyes cég, és jól elrejti ezeket a retrókat a többi árui közé, hogy bóklászd csak végig teljes kínálatukat, ha esz a fene a régi ízek miatt.
***
A szomszéd, akivel beszéltem, mostanában költözik idősek otthonába. Szinte egy időben a hozzánk költözött ifjú párral. M. bácsival nagyon összeszoktunk. 20 éve laktunk együtt. Azzal vigasztaltam, hogy nem lesz olyan egyedül, és orvosi meg ápolói ellátást kap, ebédje után se magának kell futkosni. Meg fog fiatalodni a biztonságot adó miliőben.
Meghívott magához ma este.
Búcsúzunk.