Mickey webnaplója

TEGNAP
keletkezett az 1800. posztom.
Tegnap óta azon mélázok, hogy korom előrehaladtával mivé foszlik egy-egy valami értelme.
Egykor mekkora jelentőséget tulajdonítottam osztályzataimnak, a bizonyítványomnak, az államvizsgának.
Mindenféle tanfolyam okmányainak.
Ezek értelmezhetetlenekké lettek mára.
Kit érdekel, hogy hányas voltam szolfézsból,
kit, hogy hányasra diplomáztam? Még engem se.
Katonakönyvemet is őrzöm még, de minek.
Ugyanígy döbbenek rá, hogy életem folyamán mennyi felesleges holmit halmoztam fel, őrizgettem, hogy azután az utódoknak fejtörést okozzak,
mi legyen a sok lim-lommal,
régi idők eszközeivel,
szerszámaival,
gépeivel,
könyveivel,
képeivel.
Ha utalok is a fotók ábrázolta személyekre – pl. Ödön bácsi – OK.
De ki volt az az Ödön bácsi?
És kit érdekel, hogy ki volt.
Tegnap valaminek a kapcsán erősen szembesültem az előzőek valóságával, azért kívánkozott ki belőlem ez a röpke eszmefuttatás. De
MA   
Ma csak kicsit sétáltam, pedig sokat kellett volna.
Ma semmit se fényképeztem, pedig vittem magammal a gépet.
Ma sósat ettem, pedig – tudom – nem használ, sőt, a sót kerülnöm kell.
Ma gas volt a vérnyomásom, noha senki sem bosszantott.
Ma jd lemegy, mert szedem a gyógyszereket.
Ma délutántól diétázni kezdtem. Vége a lazításnak.
Ma beleharaptam egy könyv összeállításába, mely kb. 50 féle anyagból áll, s melyeket elég szörnyű megtalálni a
neten,
korábbi kiadású könyvekben,
számítógépemen,
a Holdon,
az égen és földön.
Alighanem egy csomó cikket szkennelni kell majd.
Majd
HOLNAP.
Holnap is megmérem a tenziómat, hogy bizonyítsam, nem is olyan magas.
Holnap időpontot kérek jogsi-hosszabbítás céljából.
Holnapután dokihoz megyek ugyanezen okból.
Holnapután a szakrendelőket is meg kell céloznom, bizonyítandó, hogy az utolsó években semmit sem koptam. (Hát mit mondjak???)
Aztán irány az önkormányzat, mert ez idő szerint dúl nálunk (is) a bürokrácia.