A Kondorosi út mellett állt egy agyagdomb. Nem volt túlságosan magas, mintegy 5-6 méteres, és ugyanekkora tölcsérbe futott. Feltételezésem szerint a domb akkor keletkezett, amikor a föld színe alatt egy vasbeton óvóhelyet képeztek ki a Fehérvári út mellett. Talán nem túlságosan tévedek, ha azt mondom, a világháború alatt készülhetett ez az erődítményféle. Emlékezetem szerint aláment az úttestnek, erősen visszhangos volt (no meg elég sok fekália környezte a falait, a hozzá tartozó illattal). A csuda  tudja, miért, egyszer elhatároztuk, hogy este felkeressük az általunk bunkernek hívott óvóhelyet, és a sötétségben gyertyát gyújtunk benne.
Nem hiszem, hogy túlságosan rajongtam az ötletért, hiszen még nappal is elég félelmetesnek látszott az az ablaktalan és barátságtalan hely, de valahogy ki se szerettem volna maradni a borzongató élményből.  
Eljött az este, s mi hárman-négyen, csakugyan felkerestük a bunkert. A gyertyát is meggyújtottuk, és így borzongtunk kedvünkre. Minden nesz felerősödött és oda-vissza verődött a csupasz, sima betonfalakról.
Egyszer csak eluntuk a hideglelést, és felkapaszkodtunk az agyagdombra. Ott állt anyánk a domb tövében, és várt.
Minket.
Valahogy a fülébe juthatott, hogy mire készülünk. Attól tartott, hogy valami baj ér bennünket. Hát nem húztuk ki magunkat amiatt, hogy ilyen szép programot csináltunk neki estére. Mentünk haza csendesen.
A régi élmény azért ötlött fel bennem, mert ma közelről láttam egy betonbunkert. Le is fotóztam a Duna gátja tövében.
Merthogy olyan helyen mászkáltam ma, ami korábban teljesen el volt zárva az illetéktelenek elől. Nem tudom, hogy miért. A Gázgyártól délre iparvágány húzódott, rajta vasút közlekedett. Talán behajóztak valamiféle ipari termékeket. Nem tudom, de egy őrház állította meg az érdeklődőt mind az északi, mind a déli bejáratánál. Közbül meg betonkerítés óvta a kandi szemektől a területet. Egy őrtorony még megvan, a Tilos a bemenet!-tábla is, de a kikövezett parton lehetséges a sétálás, délebbre érve pedig a Graphisoft hátsó oldala mentén, sétányt raktak ki kövekből a Duna-parton. Maradt néhány kísérteties épület, csöves tanyák ezek. S maradt egy bunker, melyről odafelé és hazafelé is készítettem egy-egy képet.
Elgondolkodtam rajta, hogy mire volt alkalmas a bunker?
Kétségtelen, hogy kézifegyverek ellen jól védett. Már a kézigránát ellen nem biztos. Akna, bomba, ágyúlövedék biztosan végzett vele és az ott tartózkodó bakákkal.
A félelem szülte a bunkert, miként a páncélborítást is az autókra, miként a tankokat, stb. Ezek védenek, de többnyire csak esetlegesen.  Jaj annak, aki bennég a tankban, akinek az autóját páncéltörő repeszti darabokra, vagy akinek a bunkerje bombatalálatot kap.
Az Enver Hodzsa vezette népi Albániát idézi bennem a bunker.
Mondják, hogy náluk kb. félmillió épült ezekből a műkő-idétlenségekből.