Mickey webnaplója

Tegnap Tücsi megkért: hozzam el Mikit kocsival.
Mondtam: Ne aggódj: érte megyek.
De ennek áthallása is van: „Ne aggódj! – Értem. – Egyek.
***
A múltkor írtam egy análist. És elszégyelltem magam, mert azonmód kínálkozott egy másik is. Gondoltam, késleltetem, mert még azt hinnétek: valami nincs rendben velem.
Ezúton rögzítem: minden rendben van velem, csak egy kicsit ingadozik a tenzióm.
Nos, ami akkor eszembe jutott egy Auchan-akció kapcsán:
„3-rétegű toilette-papír 32 tekercs MOST CSAK 999 ft.”
Ergo: mit ér egy ezres?
Kitörölheted vele a …
***
Engem nagyon elgondolkoztatott Zsuzsa levele, melyet szülinapomra írt, s melyet megidéztem az egyik legfontosabb mondanivalója miatt. Az ugyanis, hogy amit nem tudott meg nagyanyjától nagyanyjáról, azt megtudta levelezéséből. Mindenki vesztes, aki nem ismerheti meg a gyökereit.
Van, akinek hosszú élet áll rendelkezésére ahhoz, hogy elmesélje önmagát és a „törzs” történetét.
Van, akinek nem áll rendelkezésére csak kevés idő.
Van, aki néhány nap alatt annyit beszél, hogy egész élettörténetét elmondja és ismételten megteszi.
Van csakugyan szűkszavú ember, akibe beleszorulnak a mondanivalók. Talán mert úgy véli, semmi különös nem történt vele egész életében. (Vagy mert nem gondolja, hogy másokat érdekelhet mondandója.)
Ha viszont megírja a vele történteket, adódik a lehetőség. Utódai, rokonai vagy meg kívánják ismerni a részleteket, vagy sem. Ez kinek-kinek a saját döntése. A lehetőség mindenesetre megnyílik azzal, hogy feljegyzést készít az idősebb a fiatalabbaknak. Ezzel megtette a magáét.
Adódik ugyanakkor, hogy a számítástechnika adathordozói hol felmondják a szolgálatot, vagy reprodukálhatatlanokká válnak. Nemrég olvastam: ha azt akarod, hogy megmaradjanak a számítógépre írt anyagaid: Nyomtasd ki papírra. Ez bármikor bevihető újra a gépbe, az adathordozókba. Azt hiszem, ez csakugyan megfontolandó tanács. Ráerősít az előzőekre az a tapasztalatom, hogy az anyagok fájlokba vannak elmentve. A fájlrengetegből azonban alig lehet kihámozni a fájlnév alapján, hogy miről szól az elmentett szöveg.  
Ezért aztán nem bánnám, ha eddig megírt posztjaim keletkezési sorrendben kinyomtattatnának.
Ide írom: Elkészült egy füveskönyv összeállításom, egy humoros anyagok gyűjteménye, egy kisregényre való poénos közhely, melyeket szabad asszociációkban fejtettem ki a magam és esetleg mások szórakoztatására. A csoda tudja, hogy cikkeimnek mi a sorsuk. Mindenesetre azokra igaz, hogy papírformában megjelentek, tehát van esélyük valameddig megmaradni folyóiratokban. Elsősorban a Távlatok-ban, A Szív-ben, a Zászlónkban, az Igenben, és az utóbbi évtizedben az Echó c. lapban.
Egyre halogatott feladatom: egybefüggő módon végigírni élettörténetemet, az engem körbevevő miliőről szóló benyomásaimat.
Talán holnaptól kezdve nekiugrok, mint a fogyókúrának.
Talán…
***     
A mai nap általam készített legszebb fotója a Tücsi Katitól kapott orchideájáról készült képkivágás.