– Ma én húztam a 3-as sorszámot, a vérvételre várakozók közül. Havonta járok kontrollra, havonta megcsapolnak, havonta sorszámot kapok. Mások is járnak havonta. Ami megfogott, az a kórházban rendszeressé váló jelenlétem. Én, aki szökőévenként fordultam meg ott (s akkor is csak látogatóban), most havonta járok a Szent Margit kórházba, hogy emlékezzek rá, itt fogok kikötni, amint kényes egyensúlyom újból felborul.
Addig pedig havonta.
Ma egy 79 éves várt előttem sorára. (Nagyon fiatalnak számítok a zűrösek között.)
– Sorszámot húztam volna a háziorvosi rendelőben is, amikor a jogosítványom meghosszabbításáért fáradoztam. De ott nem telik sorszámra. Marad a korábbi módszer: „Ki után következek?” – kérdezi mindenki, szíves miheztartás végett, s kérdeztem én is. Ennek az a praktikuma, hogy csak egy illető fizimiskájára kell emlékeznem, aki után fogok bemenni.
– Mégis egyértelműbb, ha nyomtatott sorszámot kapok, s villogó kijelző mutatja, melyik ablakhoz szíveskedjek, amikor rám kerül a sor. Ez történt az önkormányzatnál, amikor leadtam igényemet a jogosítványom meghosszabbítására, és akkor is, amikor elkészült.
Ezzel találkoztam már többször is a különféle bankokban.
– De be kellene vezetni az egyházban is. Sátoros ünnepek előtt kígyózó sorok a Ferenciek terén a templomban lévő gyóntatófülkék előtt. Ennél komplikáltabb rendszer aligha létezik. Van a sor. És vannak leágazások. Mert van, aki kilép a sorból, merthogy ő az előtérben fogadó paphoz vár. Többen jönnek, akik nem a hosszú sorba kéredzkednek be, hanem az emlegetett illetőhöz. De nem derül ki, kiben milyen szándék van. Aztán beljebb jutva ugyanaz a helyzet. Aki fáradt, a benti padokra telepszik, mígnem gondol egyet, és a legközelebb nyíló fülkeajtón beballag. Ha kevésbé jámbor, alkalmasint előbb pattan fel, mint ahogy következne. Kíváncsi lennék, az ilyen meggyónja-e, hogy türelmetlen volt felebarátaival szemben, és tolakodó. Itt is az lenne jó: tépne mindenki sorszámot, és villogó mutatná, melyik fülke várja az újabb delikvenst. Itt nincs sok idő „lelkizni”, ezért oly mindegy, hogy kihez tér be a gyónó. Végül is a feloldozást „felülről” kapja.
* * *
Csak elmesélem azt is, hogy pozitív hozadéka is van a rendszeres kórházlátogatásnak. Egy hónap alatt óhatatlanul összegyűlik egy marék aprópénz itthon. Ezeket bedobálom az italautomatába, és iszom egy forró csokoládét a nagy ijedtségre.