Mickey webnaplója

Mai csavargásom elején a helyi HÉV-megálló elkészült graffity-jeit örökítettem meg, szelvényenként. Lehet érdekesen is festékszórózni.
Utam az óbudai szigetre vezetett. Azzal a szándékkal mentem oda, hogy megnézzem az északi spiccet a rendkívül alacsony vízállás mellett. De mielőtt odaértem, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a máskor szinte üres sziget ma tele van kutyákkal és kutyalegeltetőkkel.
Akármibe lefogadnám, hogy legalább ezer kutya spacírozott gazdástul. Pedig nem a kutyák napja volt ma, hanem Mindenszenteké. Találkoztam embergyerekkel is, de létszámuk elenyésző volt a kutyákéhoz épest., kb. 10 az 1-hez saccolom a kutyák javára. Ez azért elszomorító, akárhogy is vigasztal az a tudat, hogy az emberek egy részének igen nagy hasznára van kutyája, mert világtalan, mert magányos, mert nincs „se kutyája, se macskája”. Igen, így szól a mondás, noha mint említettem volt, éppen hogy van kutyája.
Így hát kutyafuttában a kutyásokról készítettem az első sorozatot.
Majd pedig a szigetcsúcsról. Csakugyan megnőtt a szárazulat. Most nagyon szépen meg lehetne kutatni azt a cölöpsort, melyről gyanítom, hogy ókori (római kori?) kikötő maradványa. De ha későbbi, akkor is érdekes meglepetéseket szerezhet. Magam az egyik cölöp mellett találtam egy rozsdás szöget hatszögletesre kovácsolt fejjel. Lefényképeztem a cölöpsorokat távolról, közelről, egy deszkapalánk maradványát is, és egy négyszögletű hasábra faragott csúcsba futó követ, melynek HP felirata volt. Ha tudok, utánanézek, hogy mi volt a sziget északi részén hajdanában. (Ha volt korábban nyulak szigete, ez az óbudai lehetne a kutyák szigete, annyi van belőlük.) Hát ha tehetitek, nézzétek meg elkészült kutya sok fotómat is.