Mickey webnaplója

Ablakkivágás az égre I.
Az ablakkivágás hasonlít a fényképezőgép keresőjére. Gurulós székemben közelebb húzódva hozzá megnövekszik a kivágás optikája. Távolodva tőle szűkül. Mivel az én ablakkivágásomat alulról a francia erkély sűrű vasbordái lezárják, marad kétoldalt a panelblokkok látványa, de közbezárva a kék ég, este a fekete ég, hajnalban a kelő nap fényétől átszínezett ég, a különféle felhőkkel tarkított ég, és borús időben a szürkes-ég.
Tegnap ilyen középszürke eget láttam (ha a picasa képmódosítóját használhattam volna, biztos ráklikkeltem volna a „szép napom van” gombra, így viszont maradt a naturális fény). Egy darabig csak a télbe csavarodott faágak mintái szórakoztattak, később mozgalmasabbá lett a látvány. Vetési varjak húztak el a ház fölött, csapatostul.  Jöttek kisebb csoportokban, párosan és szólóban. Az első emeleten lakunk, a madarak pedig a háztető felett húztak el. Így hát alulnézetben látszottak. Hosszasan legeltethettem szememet a fekete madarak röpképén. Igen, röpképén, hiszen rávetült röpképük a szürke háttérre. Olyan élményt nyújtva, mint a rákoskeresztúri temetőben a leszálló repülőgépeké. Nagyon és hosszasan élveztem a fekete madarak vitorlázását, szárnycsapásaikat, kiterjesztett szárnyukat. Ragyogó fekete-fehér képeket lehetet volna gyártani, de éppen nem tartózkodott itthon a fujifilm S200-as. Így emlékezetembe vésődött vonulásuk látványa, és talán ez maradandóbb is, mintha lefotóztam volna némelyiküket.
Ablakkivágás az égre.  II.
Nem más, mint kapcsolatfelvétel az Éggel. A Magyar Kurírban olvasom.
Könyvet írt Isten gyógyító erejének megtapasztalásáról Chauncey Crandall floridai kardiológus, akinek neve azután került az újságok címoldalára néhány éve, hogy imádsága hatására a kórházban feléledt egy halottá nyilvánított férfi. Crandall fia leukémiával küzdött. Az ő halálos ágyánál döntés elé került az orvos: vagy meggyűlöli Istent, vagy kimondja, hogy még odaadóbban fogja szolgálni. Crandall az utóbbit választotta: „Attól a perctől tudtam, hogy evilági életemnek, földi kívánságaimnak vége. Egyetlen célom maradt: hogy mindenható Istenünket és Urunkat, Jézus Krisztust szolgáljam. Csak azt tudom mondani, hogy megnyílt az ég." A Szentlélek különleges érintése nyomán az orvos elkezdett imádkozni betegeiért, és több csodás gyógyulást tapasztalt. Több daganatos beteg meggyógyult, és járni kezdett egy hat éves fiú, aki korábban nem tudott lábra állni. De a legdöbbenetesebb Jeff Markin esete volt, akit a halálból hozott vissza. A szívinfarktusos férfit hatszor próbálták sokkolni, amikor Crandall észrevette, hogy a feje, főleg az ajkai és az ujjai szederjessé váltak az oxigénhiánytól. (Amikor fellép a cianózis, nem sok remény marad). A beteg valóban meghalt. A személyzet távozott. „Én is elindultam az ajtó felé – írja –, de mielőtt kiléptem volna, úgy éreztem, Isten arra kér, hogy menjek vissza és imádkozzam azért az emberért. Balgaságnak hangzott; ostoba gondolatnak, de tudtam, hogy korábban valahányszor elhessegettem egy ilyen sugallatot, utána sohasem éreztem békét. Ott álltam a holttest mellett, s bár a szavak tőlem jöttek, úgy éreztem, mintha Isten üzenetét közvetítettem volna." Ekkor visszajött az egyik orvos; Crandall megkérte, próbálkozzon meg még egyszer a sokkolással. „Kolléga úr – vonakodott az orvos –, ez képtelenség. Ez az ember meghalt." Crandall nem tágított, s ekkor példátlan dolog történt: a sokk után teljesen normális értéket mutatott a szívverés. Az ember elmondta, hogy amíg halott volt, örökkévalóságnak tűnő időt töltött egy vaksötét helyen. „Mintha a szemétre hajítottak volna" – fogalmazott. Közben a lánya is imádkozott érte. Crandall doktor kérte, hogy fogadja el Jézust. Így történt.
Én meg értetlenül bámulok magam elé, mígnem megszólal bennem: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, és azt mondanátok a fának: „szakadj ki tövestül” – megtenné.
Nekünk pedig annyi mindenkiért kellene kérnünk a Teremtőt… Teljes bizalommal forduljunk hozzá, kételkedés (és késlekedés) nélkül.
Modell nyugdíjasoknak
Még annyit, hogy tetszett, amit Hamvas Béláról olvastam. Az átkosban Palkonyán volt raktáros. Jó pénzért írta az iskolás dolgozatokat a tanulatlan főelvtársaknak, esténként zongorázott a kocsmában, és Zsiráf sört ivott. … Lubickolt a helyzet paradoxonában. Sok esetben tökfejek makogtak egyetemi katedrákon, ő pedig fegyelmit kapott, mert munkaidő alatt szanszkritül tanult.
Érezzük a tehetségünknek, életállapotunknak megfelelő léttér szabadságát? Ha kapunk munkát fizetnek, ha nem, nem. Értékek előállítása, megélése akár pénzért, akár ingyen, szépséges. Pl. tegnap kaptam egy e-mailt Amerikából, hogy egy magyar lap nagy felbontású képet kér Budapestről, karácsonyról.  Küldtem tehát nagyfelbontású képeket a két témáról, válogatva több ezer felvételem közül megfelelőket.
Újra élni kell tanulnunk, amikor kikerülünk a rendszeres munka taposómalmából.
Ezzel kísérletezem.