Egyszer lefotóztam egy virágot, mely ugyanúgy követte a Fibonacci-sorozat törvényszerűségeit, mint a napraforgó tányérján a szotyik elhelyezkedése. (137,5o-onként egy táguló sugarú körben ismétlődve különös spirált képeznek.)
Még komplikáltabb a Voronoj-féle cellamintázat, melyet pl. a szitakötő szárnyának „erezete” mutat be. Amit én akarok bemutatni, lehet, hogy azonos vele, lehet, hogy csak hasonló. Aki tömegközlekedik, találkozhatott azzal az öntapadó műanyag fóliára szerkesztett plakáttal, mellyel én is már számtalanszor. Ám a „Kérlek, add át az ülőhelyed te is!” – felszólítású plakátnak most nem a kabaréba illő témáját kívánom elővezetni, egyszer már megénekeltem egy posztban (2007. augusztus 2.). Most inkább az érdekel, miért töredezik igen hasonló módon darabokra az ablakokra ragasztott plakát? Ma sikerült egyikről majdnem tökéletes képet készítenem a mozgó buszon. (Ahol egyebek között tilos fényképezni. Most azzal sem kívánok foglalkozni, hogy ugyan már miért? És ha tényleg, akkor ez hogyan függ össze a mások személyi érdekeivel és az én szabadságjogaimmal. Ez külön megérne egy misét.)
Hogy is van azzal a cellamintázattal?
Idézem: „Szabálytalanul elhelyezkedő síkbeli pontok esetében bármely ponthoz mindig szerkeszthető olyan sokszög, melynek pontjai [persze a határát leszámítva] közelebb vannak az adott ponthoz, mint a többihez. Az így szerkesztett síkidomok a Voronoj-sokszögek, melyek egyértelműen kitöltik a síkot. A szitakötő szárnymintázata éppen úgy Voronoj-diagram, mint a zsiráf foltjainak vagy a teknős páncéljának mintázata.”
És akkor jöjjön a hőtágulásnak és fagynak kitett műanyagplakát, mely talán a belsejében ébredő erők eredőiként az idők folyamán ezer darabra szakad egyfajta térképszerű elrendeződés szerint. Ha egyik ilyenné, a másik párhuzamos csíkokra szakadna, más kérdések merülnének fel. De ezek a részek kísértetiesen hasonlítanak egymásra, noha más járműveken, más körülmények között keletkeztek.
Utolsó kommentek