Mickey webnaplója

„Ha akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondanátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.” (Mt 17,20)
A jézusi mondat két vonatkozását emelem ki.
1. Lesz. Ez azt tükrözi, hogy még nincs akkora hitük.
2. A másik, hogy ez annak a kijelentésének a változata, amelyben így fogalmaz: Minden lehetséges annak, aki hisz.
Az egészet azért hordozom magamban napok óta, mert egy Crandall nevű floridai orvos, amikor fia meghalt leukémiában, elmélázott rajta: Indulatait fékeznie kell, nehogy szembekerüljön Istennel, aki legalábbis eltűrte, hogy a beteg gyerek meghaljon. Az eset kapcsán való megrendültsége inkább Istenhez vezette. Megfogadta, hogy fia hiányában immár egész életét Isten akarata teljesítésének szenteli. (Vö. Magyar Kurír nov. 28.-i híre)
Imái, közbenjárása, munkája által sokakat meggyógyított többé-kevésbé csodálatos módon.
a) Mit tett ez az ember?
b) Miért olyan ritkán tapasztalható az, amire vállalkozott?
Lehetséges válasz:
a) Azért, mert szövetséget ajánlott Istennek, hogy teljesíti megismert akaratát.
b) Azért olyan ritka az ő magatartása, mert nála gyávábbak vagyunk. Amikor elhatározta, hogy ezután egész életében Isten róla szóló tervét kívánja megvalósítani, akkor nem tett kevesebbet, minthogy átadta a gyeplőt a Teremtőnek. Annak az Istennek, akinek az útjai nem a mi útjaink, gondolatai nem a mi gondolataink. A mi félénkségünk amiatt van, hogy nem tudjuk túltenni rajta magunkat: amit képes vagyok belátni, átlátni, aszerint cselekszem. Amit nem látok át, sőt én máshogy döntenék adott esetben, ott van a vízválasztó. Ott van az eb elhantolva.
Vágyunk Istennek való vak engedelmességre, mint Izajás (Itt vagyok, engem küldj.) És vonakodunk, mint a fiatal Jeremiás (nem tudok én beszélni, hiszen még gyermek vagyok).
Ehhez az alapmagatartáshoz tehát erős hit kell. Az viszont csak a megigazulást követően lehetséges. Az ószövetségben ószövetségi módon történt (vö. Izajás, illetve  Jeremiás meghívása) az újszövetségben a teljes Pál-fordulásban az erre rendelt szentségek által.
Dönteni mindenképpen szükséges, mert a langyosakat „kiköpi az Úr a szájából”.
Ezt a döntést festi le Loyolai Szt. Ignác a két zászlóról szóló hasonlatban. A gonosz, vagy a Krisztus zászlaja alatt kívánunk-e forgolódni.
Ez a kérdés.
Ha pedig eldőlt a kérdés, akkor irány előre.
Mert, aki rátette a kezét az eke szarvára, az ne forduljon hátra – tanítja a Mester.