Mickey webnaplója

Sokszor bajban vagyunk a terminus technikusokkal.
Vannak ilyenek a vallásokban is bőven. Aki nem ismeri az illető világnézet szokásait, rítusait, teológiáját, könnyen zavarba hozható. Itt van pl. nálunk a görög Kyrie eleison (Uram, irgalmazz!) Ez az Úr, azonban nem az Atya-, hanem  a Fiú-isten.
Vagy vegyük példának az alleluját. Ez meg héber szöveg, és annyit tesz: „Áldott legyen Jahve”, azaz Áldott legyen az Isten!
Továbbá itt van még az ugyancsak héber hozsanna! Ez már kacifántosabb: kevesen gondolnak rá, hogy jelentése: Segíts, hát! Bevallom, én is azt gondoltam, hogy amikor Jézus szamárháton Jeruzsálembe vonul, az őt ünneplő tömeg hozsannázása (Hozsanna a magasságban!) kb. olyan üdvrivalgás, mint amellyel a felvonulók éltetik a kormány tagjait, vagy amivel a gladiátorok a cézárokat: Ave, Caesar, Imperator! Üdvöz légy, császárunk, vezérünk!       
Nos, a hozsanna (Segíts, hát) nagyon nem azonos értelmű az allelujával.
Nem éltet, hanem kér. Hozsanna a magasságban, azaz:
Segíts, hát (aki fent uralkodsz) a magasságban! Lehetséges változata:
Segíts hát, Magasságbeli!
Mint ahogyan Jean Valjean segített Cosette-nek. Tökéletes Victor Hugo allegóriája: A jóságos Madeleine úr felkeresi a rabszolgasorsban sínylődő nyolc éves árvát. Egy erdőben talál rá, ahogy egy vízzel teli, túlméretes vödörrel kínlódik, miközben rongyaiban majd megfagy.
– A sötétben az erős fegyenc megragadja a vödröt és a fogadóba cipeli.
– A Cosette által elveszített aprópénzt kiperkálja és felülfizeti a rablókapitalista Thénardier feleségének;
– A kislány szabadidejét pénzért megvásárolja, hogy végre játszhasson.
– A megostorozástól megmenti.
– Vesz neki egy babát, mert csak a többi gyereknek van, és Cosette büntetlenül nem játszhat amazokéval.
– Éjjel egy arany 20 frankost tesz a lányka ócska facipőjébe, mert Thénardier-ék csak a saját lányaikra gondolnak;
– Habozás nélkül kifizeti a váltságdíjat, amelynek a mértékét Thénardier a valóságtól teljesen elrugaszkodott  nagyságrendben szabja meg: (1500 fr), mely köszönő viszonyban sem áll  korábbi ráfordításaival;
– Megvédi gyámolítottját a visszatoloncolását követelő rablókapitalistától, aki nem talál fogást rajta;
– Kézen fogva szelíden vezeti, eteti;
– Majd amikor elfárad, felemeli, hogy a vállán találjon megnyugvást, édes pihentető álmot.
Az allegória – mint ismeretes – olyan következetesen végigvitt költői kép, melyben a kép és a jelentés minden eleme megfelel egymásnak. Jelen esetben a jóságos Isten küldötte Jean Valjean, aki alázatos, szelíd, jó lelkű, és ameddig csak lehetséges, jóhiszemű, de aki, ha kell, igazságosan határozott, nem tűrve ellentmondást biztos igazának a tudatában. Cosette szemében csakugyan maga a jó Isten.
Végignézve az EU vitaindító OV-beszédet, végighallgatva a nemtelen támadásokat ellene, megismerve Bogár László előadását a vadkapitalisták ellenünk (is) folyó háborújáról, teljes szívemből kívánom, hogy adósrabszolgaságba taszított országunk megtalálja a kezét fogó, őt szerető és magához emelő Jean Valjean-ját, gondviselő Atyját, vagy helyette az Ő képviseletében érkező szövetségeseket, hogy oltalmazza meg végre ezt az oly sokszor és olyan méltatlanul megalázott országot, melyről Radnóti – akit egy később a kommunista pártba belépett ember lőtt le Abdánál! – a legőszintébben írta: „bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép…” Azaz: nem vagyunk egyiküknél se alávalóbbak (üzenhetném a rikácsoló, ellenünk támadó francia vénembernek, ha saját magán kívül figyelne bármi másra). Majd utolsó sorában a fennálló őrült és kaotikus helyzet miatt így fakad ki: „Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg!”
Mai fejtegetésem szóhasználatával élve:
„Segíts hát, Magasságbeli!”
Fizesd ki látszólagos (és/vagy valós) tartozásunkat,
válts ki bennünket a rabszolgasorból,
ments meg a megkorbácsoltatástól,
tedd lehetővé, hogy kicsit felszabadultan játszhassunk,
megfáradt nemzetünket emeld magadhoz, hogy válladon megpihenhessünk, miként a kis Cosette Jean Valjean–Madeleine erős vállain elnyugtathatta sok sebből vérző, igazságtalanul meggyötört testét-lelkét.