Elindult a hét. Flórán kívül csak mi, nyuggerek és a gyesen lévő Éva vagyunk „itthon”. Nem sokáig. Én ugyanis útnak eredek. Órás körutam során most megint újabb szeletével ismerkedem a kistelepülésnek. Ezúttal a vasúton túlra merészkedem. Még továbbmenve felirat mutatja¸ hogy amarra van kiépítve egy tanösvény, egy park, mely a történelemelőtti időket hozza vissza óriásfenyőkkel, dinókkal, félórás térhatású filmmel. Visszakanyarodva a Főútra nem megyek a barlanghoz, mely egyébként is zárva van még. Itt több száz lépcsőn lemenve egy hatalmas teremben találjuk magunkat, melyben elférne a párizsi Notre Dame. A Jura hegység egyébként meglehetősen lyukas, zömmel feltárásra várnak ezek a természetes alakulatok – meséli Éva.
A templomtér sarkán áll egy ház, még 1790-ből. Nem semmi. Egy évvel a francia forradalom után később építették. Rusztikás kövekből gondosan összerakott nagy ház ez, melynek már nem létező vakolatán a Franche-Comté régió helyi nyelvén fogalmazott felirat volt olvasható. Most már nincs vakolat, nincs felirat se. Mai mason feliratot faragtak a kapujára. Ez utal a fentiekre.
Egyebekben ez a Franche-Comté „(magyarul Burgund Szabadgrófság: Franche Comté de Bourgogne, németül: Freigrafschaft Burgund) egy középkori grófság volt 867-től 1678-ig a bomló Középső Frank Birodalom, majd a Német-Római Birodalom területén, a történelmi Burgundia egyik utódállama. Ma Franciaország része mint Franche-Comté régió. Francia neve is őrzi grófjának szokatlan címét: szabad gróf, vagyis franc comte a középkori francia nyelven. A Burgund Szabadgrófság önálló államalakulat volt, és nem volt része a Burgund Hercegségnek, amely 843-tól fennállásáig a francia királyok hűbérbirtokának számított.” – tudom meg a wikipédiából.
Ebéd után Estelle magyarázza, mikor viszem vissza az iskolabuszhoz, hogy melyik állatka a mouton, és melyik az agneau. Birka és bárány.
Már vár rájuk a busz.
A sofőr, egy joviális öregúr, mindenkihez barátságos, mindenkit Bonjourral fogad. Meglep, milyen csendesen-derűsen uralja a helyzetet.
Vagy a gyerekek emésztenek még ebéd után, merthogy ők is csendesek, fegyelmezettek, legalábbis amíg látom őket.
2011.03.21. 14:44 emmausz
Egy kis helytörténet
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr425169299
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek