Mickey webnaplója

Gyermekeink neveléséhez egyik alapkönyvünk Benjamin Spock csecsemőgondozással és gyerekneveléssel foglalkozó könyve volt. Segítségével nemegyszer lettünk úrrá a gyerekeket ért bajokon. Egyik kitétele roppant egyszerű megfogalmazású, és adott esetben mégis igen hasznosnak bizonyult. Arra vonatkozóan látott el tanáccsal, ha a gyermekcsét agyrázkódás érné valamilyen okból. Pl. elesett, és alaposan beütötte a fejét. A tanács pedig így szólt: Figyeljük gyermekünket. Ha tíz percen belül visszatér játékaihoz, akkor nincs komoly baj, nem kell orvoshoz vinni. Egy eset kivételével így is történt. Gyermekeink visszatértek játékaikhoz egy-egy hintáról leesés, egy-egy rosszul sikerült bukfenc – tudom is én mi – után.
Mindez azért ötlött fel bennem, mert ma hétfő van, hosszú kihagyás után az első munkanap. A fiatalok és Tücsi egyaránt elmentek dolgozni, azaz „visszatértek játékaikhoz”, és ha úgy jobban tetszik, minden tevékenységünk visszatért a régi kerékvágásba.
Ma én se panaszkodhatom a munkátlanság okán, mert amit korábban Bíró püspök elmondott, azt fáziskéséssel ugyan, de bemásolom a számítógépbe, hogy kötetbe szerkesztve előbb-utóbb megjelenjen az anyag. Ilyen módon egyfajta munkamegosztás jött létre a főpap és a világi között. Ő beszélt, én írok. Holnapra tervezem első változatban elkészíteni, ha nem jön közbe semmi akadályozó tényező.
Akik személyesen meg akarnak győződni az előzőekben foglaltak valódiságáról, azokat fotóval segítem, mert ma lekaptam a PC-t, mely kép jobb oldalán a püspök ad elő, bal oldalt pedig az egyre hosszabb szövegtest látható.
Mai napom ugyancsak a régi kerékvágást követte: átutaztam Újpestre, hogy hazagyalogoljak onnan. Útközben hobbi pecásokat kaptam le, és egy táblát, mely pályamunkást ábrázol csákánnyal a kezében. Ezek a csákányos munkások éppolyan ütemesen dolgoztak, mint a kovácsok. Utóbbiak egyike az üllőt veregetve adta meg a munka ritmusát, a krampácsolók pedig együttesen határozták meg a sín alá sűrítendő zúzottkő beütögetésének ütemét. Ez a monoton tempó tette eredményessé munkájukat, és nem engedte, hogy valaki leálljon, kiessen az ütemből.
Bezzeg én egymagam krampácsolom a billentyűket, és mi tagadás, elég sűrűn kimegyek az ütemből, mellé-mellécsapkodva ütögetek, olykor két billentyűt is egyszerre.
Azért elkészül a mű, és garantáltan jó minőségben.
De – mint említettem – csak holnap!