Magyar magyart rontja, kár. Bár több esze volna már.
Magyar romát rontja, kár. Bár több esze volna már.
Roma magyart rontja, kár. Bár több esze volna már.
Sógor komát rontja, kár. Bár több esze volna már.
A többség a kisebbséget rontja, kár. Bár több esze volna már.
A kisebbség a többséget rontja, kár. Bár több esze volna már.
Egyik a másikat rontja, kár. Bár több esze volna már.
Báty az öccsét veri, kár. Bár több esze volna már.
Öcs a bátyját üti, kár. Bár több esze volna már.
„Öt török öt görögöt dögönyöz, örökös örömök közt…”
Lelkem mélyén azt hittem, ez csak egy vicc, a csupa „ö” poénjáért.
De nem.
Régi megátalkodottságok elő-előtüremkedése ez.
A szeretet, a tapintat, a szolidaritás, az empátia, a türelem, a megérteni akarás hiánya, kölcsönös félelem, a szálak kibogozatlansága, az idegentől való örökös rettegés, a párbeszédre való készség hiánya. A kultúrák kölcsönös nem ismerése. Esetleg manipuláció.
Emberi csőd. Gerjesztett, vagy spontán.
Az örökös ellenségeskedés pedig monnyon le!
Szolgálati közlemény: Talán nyilvánvaló, hogy Gyöngyöspata miatt írtam a fentieket. Egy szavahihető helyi lakos mai közlése: Nincs igazán ellenségeskedés a magyar és roma lakosok között.
Ergo: GERJESZTETT!
Utolsó kommentek