Mickey webnaplója

Van lajstromuk a III/III-as jelentgetőknek,
van most már azokról is akik válogatott fenyegetésekkel rászorították őket.
Van lajstromuk az adófizetőknek,
az IWIW-en,
a Facebookon regisztráltaknak,
van lajstromuk azoknak, akik egy levelezési körhöz tartoznak,
van lajstromuk mindazoknak, akik az interneten szerepelnek bármiféle összefüggésben:
Van lajstromuk, mert ők írtak, és
van lajstromuk, mert róluk írtak mások. 
Van lajstromuk a pápáknak, és még sok másnak.
Aztán egy 13. századi misztikusnak is van egy lajstroma azokról, akik a legeleje az odaát élő szenteknek. Ide írom az első 10-et az általa felsoroltakból:
1. Jézus anyja, Mária. 2. Keresztelő Szent János, 3. Szt. János evangélista, 4. Mária Magdolna, 5. Szt. Péter, 6. Szt. Jakab, 7. Szt. Gergely pápa, 8. Szt. Hilarius, 9. Szt. Izidor, 10. Szt. Ágoston. Érdekes módon Szent Pál „csak” 14.-ként szerepel. Megelőzi őt Túri Szent Márton (12.). Összesen 29 személyt sorol ez a Hadewych nevű flamand „begina”. Kissé burkoltam megemlíti, hogy vannak olyanok is a legjobbak között, akik most élnek, ill. még nem születtek meg. Mi lett volna, ha végigviszi a névsort a világtörténelem végéig? Azt hiszem, elsősorban is az, hogy az internet feldolgozná, és mindenki rátapadna a képernyőre, hogy „neve – vajon – fel van-e írva az égben”, aminek hallatlanul örülhet, avagy kimaradt a névsorból.
Természetesen ennek semmi értelme nem volna, hiszen a töröltek kétségbeesnének, a most élő jók különösebb erőfeszítések nélkül dőlnének hátra a székükön: Miért is küszködjenek bármivel? Ők már benne vannak a csapatban.
Ma reggel Koncz Zsuzsa szerepelt az egyik tévéműsorban. Elmondta, hogy olykor megnézi, hogy vélekednek róla az emberek, miként fogadják dalait stb.
Nemcsak ő nézi meg a neten a róla írtakat, hanem a legtöbbünk ezt teszi.
Én is.
A legutóbb pl. azt olvasom, hogy megjelent egyik cikkem az egyik tatabányai plébánia honlapján teljes terjedelemben, melyet kb. két éve írtam. Őszintén örülök neki.
Nyugger énemet kicsit feldobja a tény: „Non omnis moriar.”
Bár sok olyan anyagom volna, mely időtálló, mely „dolgozik”, mely használ a társadalom ama részének, mely nyitott azokra a valóságszegmensekre, amelyekre magam is nyitott voltam, vagyok.
Talán ez az egyetlen pozitív érzés: Hasznára lenni másoknak, „a többi csak toldás” – hogy Weöres Sándort is citáljam.