Mickey webnaplója

Korunk technikai csodái. Három napja azonban homok került a fogaskerekek közé. „Elment az internet”-ünk, ahogy szokták mondani manapság. Az egész házban. Jelentette, Laci, jelentette Mica, jelentette Gábor a történteket a rendszer üzemeltetőjének. Nem biztattak serény tüsténtkedést ígérve. Azt számítgatták, hogy a velünk kötött szerződés értelmében 72 órájuk van a baj elhárítására. Most hétfő van, szerintem a 72 óra régen lejárt. Gábor azóta többször sürgette őket. Utóbb ideszólt, hogy mi is piszkáljuk telefonon a társaságot. Hát nem tudom, mi lesz. Nekem már tegnap gyanús volt a telefonunk. Mára pedig totálkáros lett az is. Még fogtam Gábor üzenetét, majd megnyomva a beszélgetést megszüntető gombot, meg se nyikkan a készülék. Mindenki elment itthonról, akinek mobilja van. Tudathatnám még emailben, hogy se telefon se internet, se semmi. De hát éppen ez az. Nincs internet.
Így nincs
se email,
se Sms,
se blog,
se albumba rakott fotók.
A többszörös fogyatékosság segít megöregedni, kiüresedni, segít elengedni mindenféle eszközt, melyek kötődést, „rendetlen ragaszkodást” gerjesztenek bennem. Már-már elvonási tüneteket. Most hát 
„Itt állok, mást nem tehetek.”
Csakugyan nem tehetek mást. Várom, hogy mi fog történni. És ülök naphosszat a székben, mint egy vécés néni. De már nagyon meguntam.
Ez nem szocializmus, ahol mindig működött a telefon vagy azért, mert a pártnak dolgoztál, vagy azért, hogy a poloska szolgáltasson. 
Ez nem is kapitalizmus, ahol „a vevő a király”.
Ez globalizmus legrosszabb fajtája, ahol a monopol helyzetben levő „cég” tojik a fejedre.
P.S. Valami automatizmus miatt a cégnél is fejetlenség támadt.
A régi szerződések lejártak,
a gépek automatikusan leálltak.
Ma Mica személyesen szerződött, jobb feltételek mellett. A net pedig megindult.