Mickey webnaplója

Tegnap este befejeztem a Bogár-könyv korrektúráját. Megszerettem a társaságot még akkor is, ha tudom, nem a Szentjánosbogár mozgalom mindennek a teteje, nem mindennek a közepe, de alkalmas lehet arra, hogy elvezesse a gyerekeket az élet fókuszába. Egyben megsajnáltam őket, hogy ez a jóra való társaság, melynek ifitábora tavaly Mezőberényben hatalmas hőség közepette folyt le, idén újra kifogta a kánikulát. Negyedmagammal utaztunk a táborhelyükre, Dunaharasztiba a Mitsubishivel. Még nem volt dél, amikor Soroksáron az út menti digitális kijelző 37 fokot mutatott. Egész reggel azért imádkoztam, hogy a körülmények ellenére jól érezzék magukat a közösen eltöltendő egy hét alatt. Kellemes csalódást jelentett a fogadó plébánia termeinek hűvössége, mely lehetővé teszi, hogy megpihenjenek a nap hevében forgolódó fiatalok.
Ma reggel a zsolozsma egyik különös kitételén nyugtattam a szememet: /Szorongatnak minden oldalról… / körülvettek, mint a méhrajok, / tüzük felém csapott, mint a rőzseláng, / de az Úr nevében porba sújtom őket./  … Örömujjongástól és énektől hangosak az igazak sátrai…/
Az előzőek miatt érthető, hogy próféciát láttam abban, hogy a körülmények megtapasztalása ellenére is hit adta reménységgel tekinthetnek a bogarak a tábor hetére. Mert – bár az időjárás tüze feléjük csap, mint a rőzseláng, az Úr nevében mégis elporlik a hőség fenyegetése, sőt énektől hangosak lesznek az igazak sátrai.
Ezt kívánom a több mint száz gyereknek, s mivel idén is számos tábor indul, valamennyi fiatalnak ezt a pozitív élményt kívánom:
Isten adja, hogy így legyen!