Amikor ilyen kitartóan ég a kopár szik sarja, reménységgel teli látni, hogy lankadatlanul hinti a flaszterra hűsítő nedűjét a fáradhatatlan locsolóautó. Már a látvány is hűsít, hiszen ismerjük a fizikai kitételt: a párolgás hőelvonó folyamat. Ha jól látom, ez ugyanaz a munkagép, mely télen hóelvonó. Akkor kotrólapátot, most vízspriccelő előtétet kap. A dolog személyes része, hogy tegnapelőtt távol láttam elhaladni a sárga forgó fényjelzéseket adó masinát, s kiálltam a fényképezőgéppel az ajtóba, hogy előttünk elhaladtával megörökítsem az éjjel is munkálkodó gépet. Nem sikerült, csupán egy elrobogó mentőautó kínálkozott témaként. Láttam egy nyércet, amint autótól autóig szökell, hogy aztán eltűnjön szemem elől. Láttam a telep egyformaságát. Minden ablakból a tévé villódzását, néhány magányos ember sietését, a forró méhkas-lakógépek sötétbe hajló betonvilágát. Elképzeltem, hogy a Mindenütt Jelenlevő átlátja egyszerre mindannyiunk lényegét, az összes történést, mely a fiatalokkal, az öregekkel, a betegekkel és az egészségesekkel történik. Ebben az utcában, ebben az országban, ezen a földrészen, s az egész világban.
Furcsa.
Mivel elnehezültem az ácsorgás alatt, aludni tértem.
Tegnap estefelé ugyancsak elhaladt a locsolóautó. Én a megszállottak kapkodásával keltettem életre a fényképezőgépet, eresztettem útjára a gyors szúnyoghálórólót, s próbáltam lencsevégre kapni a locsolás manőverét, ahogyan azt a most alkalmazott technika előadja.
Hol van már a kétszemélyes locsolóautó, mely hátul spriccelt, s melynek hátulja tetején az arra kijelölt ülőhelyen trónolt a kezelő személy. Az ő dolga csak a sugár szabályozása volt. Hogy le ne spriccelje a tekintetes asszonyokat, se Agenor bárót. (Később meg a munkásosztály jeles képviselőit.) Ma már más a helyzet.
A sofőr legyedül irányítja az autót, a vízsugarat, és örüljön neki, aki kap a hűsítő permetből.
A sofőr nem unatkozik egy percre sem. Hol feltölti az autót, figyel a gyalogosokra, figyel a forgalomra, kezeli a kétféle irányítóberendezést, és próbál normális maradni a dupla terhelés ellenére. Az egykori masiniszta pedig jár a munkanélküli segélyért, miként a kalauz, s ki tudja, hogy még hányféle melós.
Tehát szúnyoghálórólót magára hagytam. Az újra úgy felszaladt, hogy az alsó élén lévő két műanyag pöcök megint letörött (immár ötödször). Sebaj. Pillanatragasztóval újra összepasszíroztam a részeket. A baj csak az, hogy időm nem lévén a beállításhoz, teljesen életlenre sikeredtek a képek.
Ma reggel azonban újra megjelent a LOCSOLÓAUTÓ. Nem érdekelt ez alkalommal a szúnyogháló. Egy ekkora felbontású objektív, ha egyszer ráfókuszálok az autóra, simán elbánik a szúnyogháló rasztereivel. Így is lett. Végül is három elfogadható kép örökíti meg utcánk fellocsolását. Ha a képre nézel, nem igaz, hogy nem érzed orrodban a párolgó víz illatát.
Más.
Ha a mai fiatalokkal szót akarsz érteni, meg kell ismerned minél alaposabban a mai szlenget. Néhány kifejezéssel segítségedre lehetek a tájékozódásban. A lista sosincs kész, mindig újabb szavakkal bővül, és igen gyorsan elavulnak a szokott kifejezések. Lássunk hát néhányat, melyet a közelmúltban hallottam.
Iszonyatjó = nagyon jó
Tök állat = nagyon jó
Nekem bejön = tetszik
Nem jön be = nem tetszik
hajlesz = hajléktalan
letarhál egy hajlesz = a h. pénzt kér
nyaller = stréber, nyalizó
lájkolom = kedvelem, tetszik
diszlájkolom = utálom, ellenszenves
Mindenkinek jó szórakozást – ebben a nagy melegben.
2011.07.12. 11:28 emmausz
Lájkolom a locsolóautót
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr945169440
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek