Mickey webnaplója

Ismételten két könyvön dolgozom. Ma korrektúráztam másodszor a Szentjánosbogár közösség szép könyvét. Ebben találkoztam többek között azzal a gondolattal, melyet a 80-as évek végén egy általam szerkesztett INFORMÁLIS KÖRLEVÉL-ben jegyeztem le. Ha van ötünknek egy-egy almája, és kicseréljük őket, akkor ugyanannyi almája lesz mindnyájunknak, mint volt. De ha öten megosztjuk egymással egy-egy használható ötletünket,akkor mind az
ötünknek
öt-öt
ötlete lesz.
Érdekes módon kapcsolódik az általam javítgatott lexikon egyik szövege az előzőekhez. Az egyik szócikk írója elöljáróban lejegyzi azt a mesét, melyet kínai meseként magam is megfogalmaztam, és melyet A Szív Szentjánosbogár rovata hozott le. (T. Worowska kérte, hadd közölje.) Emlékezetem szerint ez volt az első cikk, mely a jezsuita lapban részemről megjelent 1993 áprilisában. (Idén lett nagykorú a cikk. J) A mese zanzáját megadom, miként elmeséltem az ötletről szóló eszmefuttatást is.
A pokolban muszáj mindenkinek 3 méteres villát használni az étkezéshez. A pokolfajzatok azonban mindhiába törik magukat körülülve az asztalt, hogy az eszméletlen hosszú villával saját szájukhoz közelítsék az ételt és az italt. A mennyországban ugyanez a helyzet, csakhogy ott senkit sem érdekel a maga szempontja. A hosszú villákkal az asztal felett átnyúlva egymást kínálgatják étellel itallal. Míg az előzőek folyamatosan éhenhalnak, ez utóbbiak gondtalanul örvendenek egymásnak.
Megjegyzem, hogy délelőtt sem unatkoztunk. Összeállítottunk egy félkész hintát az unokák számára. Hátha szeretnek lengedezni. Mivel nem voltam mászkálni, ma ez az egyetlen fotóm témája is.