Mickey webnaplója

Egyre telnek, és olykor összefolynak. Úgy kell tudatosítanom magamban, ma aug. 17. szerda van. Félévet várunk a családtagokkal való találkozásra, és amikor eljön, pikk-pakk elillannak az együtt töltött napok.
Idén is ez történik.
Hozzá kell szokni.
De vajon lehet-e?
Nehéz megfogalmazni, mit hoz egy-egy nap. Olykor meglepő megfogalmazásokat, olykor meglepő ki- és bejelentéseket, olykor pedig meglepő cselekedeteket. Ami visszatér, a meleg, a strandra igyekvők után maradó csend, a napi nagy bevásárlások, mert kétféle táborból állunk. A (túl?)keveset evők és a (túl?)sokat evők csapatából. Mindenki hozza a formáját.
Fr. aktívan pihen. Pl. Estelle-lel ma ebéd után begyűjtötték a mogyorótermést. Én inkább passzív vagyok. Bevonultam a mogyorókkal a garázsba, és a szokott módon satut tekerve – az óra járásával egyező irányban és viszont – törögettem a magokat. Ugyanígy teszek adott esetben a diókkal. Nekem bevált. Nem töri össze túlságosan a gyümölcsöt, de annyira igen, amennyire én akarom. Kevésbé szemetel, a satukart tekergetni könnyű, ezért hatékony. Pusztán azért időzöm el ennél a témánál, mert másnak is segíthet a módszer alkalmazása. E. leült a hűvös lépcsőre és ott törögette a maga adagját. Egy mélytányér tele lett a finom csemegével
Holnap próbálok erőt venni magamon.
Tervezem, hogy felkelés után hosszan sétálok a hegy tövében, esetleg egy kis emelkedőt is belevéve. Holnap délután, ha a többiek is strandra mennek, velük tartok. Az nem lehet, hogy fürdés nélkül hagyjam el a Balatont.
Ma láttunk egy pannongyík párt. Szép zöld gyíkocskák, az összegyűjtött rőzse halomba fészkelték be magukat. Igen félénk és ritka állat. Alig sikerült lefotózni az egyik „fél-gyíkot”, amint megbújt a faágacskák között. Ezek a gyíkok testesebbek, vastagabb törzsűek, lábaik nagyobb terpeszben állnak, a fali gyíkokhoz képest lomhább a mozgásuk, s szép élénkzöld a hátuk.
Majd megmutatom.
Délután készítettem néhány képet az erős napsütés árnyékairól. Szeretem ezeket a játékos, folyton változó mértani formákat.