A napi hír: Hosszú betegség után a mára virradó éjjel, életének hetvenhetedik évében elhunyt Dobszay László. Az elmúlt hetekben a szentségekkel megerősítve, tiszta tudattal, emberi és tudományos dolgait elrendezve készült a Teremtőjével való találkozásra. Requiescat in pace!
Dobszay
Amilyen kicsi a világ, ez a zenész ember is családi vonatkozásokat idéz fel. A „Dobszay” fogalom volt. Ildit tanította szolfézsre. Mi meg áhítattal hallgattuk őt, milyen mélységben elemzi az órákon a Varázsfuvolát, melyet csaknem végigvettek. Dobszay tudott, fegyelmet tartott és tudást várt.
Dobszay. Ha jól emlékszem, ugyancsak Ildit tanította a kántorképzőn is.
Dobszay. Nekem persze elsősorban a Magyar Gregorián lemezsorozatáról ismert az ő neve. A legelsőt koptattuk igen sokáig. Alapvetően meghatározó zene volt rajta. Borítóján a fóti templom. Nem egy karácsonykor osztottuk szét a két szólamban énekelhető szépséges melódiákat. És fújtuk lelkesen. Talán a szoc-tesóktól [Szociális testvérek társasága] hozta a kottát Zsuzsa.
Mint a rövidhír végződik, magam is ezt gondolom: R.I.P.
Ceterum censeo: A kánikula monnyon le!
2011.08.26. 14:31 emmausz
Elment...
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr75169496
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek