Mickey webnaplója

1. A. meséli: férje, B. felnevetett hangosan álmában. Erre ő – felébredvén a nagy jókedvnyilvánítástól – megkérdezte: Minek örülsz ennyire? Mire B.: Hagyjál, most nem érek rá, tábortüzet csinálok a többieknek.
2. X. meséli a feleségéről, Y-ról: Fiatal házasok voltunk, amikor az asszonyka valami iszonyú rémeset álmodott. Talán késsel kergették a sötét utcában. Ebben a szituációban kiabálni kezdett félálomban. Én felé fordultam, ő felébredt és boldogan bújt hozzám. Magamhoz szorítottam, hogy teljesen biztonságban érezze magát. Amikor másoknak elmeséltem az esetet, gyorsan hozzátette az asszonyka: Na, nem volt az olyan veszélyes, és csak egyszer fordult elő. Mire N. hozzáteszi: Kár.
3. És a valóság. Ma Mica és Elvira polgárilag is megesküdtek. A lényeg, hogy rendeződjön a névhasználat, a hivatalos házastárssá nyilvánítás. Mikor ezeket a szavakat leírom, már „hivatal”-osan is férj-feleség az ifjú pár. Mica maradt a nevénél, Elvira kiegészítette Gyorgyovich-csal. Mivel utána nálunk lesz szűk körű valami, itthon maradtunk „hátteres”-nek. Aki volt már bogártáborban, az tudja, mit jelent. Most várakozó állásponton vagyunk. A húspogácsák kisütve, a péktől a 3 kilós brúgó elhozva, redőnyök félárbocon, ventilátorok zümmögnek, az irgalmatlan kánikula mintha csakugyan komolyan vette az éjszaka, hogy monnyon le. Kezd alábbhagyni a hőség.
Mindenkinek szép napot!