Mickey webnaplója

Teljesen jogos megismerni saját gyökereinket.  Ezért T. a DM-ben megrendelt kívánságomra 18 fotót kellő szortimentben és példányszámban. Megrendelt, mert kedvezményes árat hirdettek. Mi tagadás, megdolgoztunk érte.
Hogy miért?
Mert régi fotók digitalizált változatát szerettük volna papírképpé alakíttatni, hogy rokonságunk tagjai kézbe foghassák egykoron élt elődeik portréit.
Gondosan kitotóztuk, hogy melyik képből hány másolatnak kell elkészülnie. Kerítettünk hozzá egy diszket, hogy rátegyük a digitalizált anyagot. T. a megrendelő tasakba helyezte a képszámot mellérendelve a darabszámot. A kért hatféle képből kettőt készített el a pancser bedolgozó, de azokból aztán bőven kaptunk. Különös, de öregapám fekete munkaruhás portréja ragadta meg, leginkább abból gyártott. Amúgy az érkezett paksaméta darabra megvolt.
Elképzelem, mi történhetett a másolóműhelyben. A talán távol-keletről érkezett egyetemi hallgató maga elé tette a megrendelést, és rájött, hogy el van maradva mikrobiológiából. Esze már a vizsgán volt, megbukik, vagy sem, könnyűt húz… de hiszen nincs is könnyű tétel. Fúúú!!! Mi lesz itt. S közben a tisztesség kedvéért nyomkodta, rakta a képeket, anélkül, hogy az esze ott járt volna. Mire a szorter kidobott 18 képet, derék ifjúnk a maga részéről befejezettnek tekintette a munkát. Így hát nagyapámból vitt mindenki, s még föle is maradt.
Apám katonakori képét viszont hiába fotóztam le az eredetiről, egy darabot nem másoltak belőle.
Nem reklamáltunk.
Tegnap viszont elhatároztam, hogy a mai séta helyett elzarándokolok a Copy General-hoz, kétféle busz oda, újabb kettő vissza, és pótolom az egykori mulasztást.
A mindentudó pendrive-val a zsebembe keltem útra. Tíz perc alatt elkészültek a másolatok méretre vágva.
Kicsit többe került, de immár elmaradt a pocsék teljesítés miatti kellemetlen szájíz is.
Örömmel hoztam haza a fotókat. Néhány fényképet is készítettem a bejárt területről.
Akik ismerik fotóalbumaimat, meglepve tapasztalhatják, hogy kificamodott az ízlésem. Az újabb időkben fotóim egy részének torzítom a méretét és színeit. Ez eljárás roppant egyszerű. Két mozdulat a picasán, és csak az anyja ismeri fel az eredeti képet a mögött, amit lát.
Nem tehetek róla, de fizikális örömet szerezek nekem ezek az eredeti mivoltukból kiakolbólintott fotók. Sokkal kifejezőbbeknek vélem őket, mint az eredeti témát. Mivel a színeket szélsőséges módon egyszerűsíti, a vonalakat úgyszintén, megannyi színes litográfiát eredményez az eljárás, sűrítve a kép mondandóját.