Mickey webnaplója

Még még kettőt alszunk, kettőt ébredünk, és újra itt kopogtat az ádvent első vasárnapja. Nálunk egy kicsit bővült a várakozás. Várakozunk karácsonyra, az égi gyermek születésére. Várakozunk Micáék és később Zsuzsáék újszülöttje megérkezésére is.
Egyre látványosabb, hogy utód érkezik a házhoz, tegnap este továbberősödött a várakozás hangulata.
Elvira és Mica meghozták a kedvükre való babakocsit. Egy fél szobát beterítettek a különféle komfortosnál komfortosabb alkatrészek: mélykocsi, sportos, mózeskosár, autóba való dióhéj-kosárka. A babakocsi azóta uralja a teret.
Ma megint lefényképeztem.
De hiszen hol van még február eleje, és hol van még április vége.  
És mégis.
Olyan ez, mint a szenteste előtt megvett karácsonyfa.
Még nincs itt az ünnep, de már itt van az illata, itt van egy rá utaló eszköz, egy jel, mely megerősíti annak a bizonyosságát, hogy hamarosan életünk jelentős eseményéhez érkezünk. Egy új élet megszületéséhez.
Ezt a feelinget hozta a tegnap esti gyerekkocsi megérkezése is.
Ma is lefényképeztem, mert látványa karakteresen utal a kis jövevényre.
Tehettem azért is, mert túl sok tennivalóm nem akadt.
A hetek óta tartó szmogos, szürke, ragyogáshiányos idő nemigen sarkall arra, hogy sétálgassak. Tegnap még lementem, de ma már nincs kedvem megnézni ugyanazokat a szürke és ködbe vesző partokat a Dunán, a szigeten, a gáton vagy egy hegy oldaláról.
Mindig ugyanaz.
Szürkeség, mert a Kárpát-medencét kitölti egy ún. „hidegpárna”. A meleg felszáll, s marad lent a hideg, melyet a fenti melegebb réteg mintegy a hidegen „ülve” stabilizál.
A borongós állapot pedig tartósan marad egészen addig, míg kedvenc elemem, barátom, egy jóságos és erőteljes szél ki nem söpri az elszemetesedett, porosodott, szmogosodott katyvazt.
Javasolják a hozzáértők, hogy az idősek és keringési zűrökkel küszködők kerüljék a kint mászkálást, ha tehetik.
Hát ma tehettem. Inkább kiporszívóztam a lakást. Az is mozgás, talán rövidebb ideig tart, de intenzívebb.
Majd ha kisüt a nap lemászkálok.
Jövő hétre ígérik.
Persze nem sok kedvem van a szürkeséget fotózni, mégis készítettem néhány felvételt az ablakból, hogy lássátok, milyen hervasztó a lekonyult virág, a lepotyogott levelek zörgése, a mindent elborító szürkeség.
Ezért nincs kedvem a kutyagoláshoz.