Mickey webnaplója

Ami nekem tejbegríz, az apánknak tejbedara, a gyerekeknek tejbepapi, másoknak darakása vagy grízpuding, a franciáknak semoule, a tengerentúliaknak semolina pudding. A német Griessbreinek, az orosz mannoj krupi(jerüvel) pudingnak hívja. Következésképpen alapos okom van azt hinni, hogy a tejbegríz világszerte ismert kaja.
1. változat:
Esetünkben a holland az érdekes nyelv, merthogy apánkat a vesztes I. világháború után kivitték Hollandiába. Nos ott a kása neve: griesmeel pudding.
Történt pedig, hogy hosszas kintlétének vége szakadt. Elérkezett a hazaindulás napja is. Hollandus „anyja” megkérdezte, hogy búcsúzóul milyen ételt enne a legszívesebben. Apánk (akkor még kb. tízéves, és Funca becenévre hallgat) választása a tejbegrízre esett. Nosza sebtében hozzálátott a jó asszony egy nagy lábos griesmeel pudding előállításának. Ki is töltötte nagy tányérba a forró masszát. Funca egyre fújta a kását, de mielőtt kihűlt volna az adag, elérkezett az indulás időpontja. Nem lehetett tovább vacakolni, indulni kellett a vonathoz. A grízpudding pedig ottmaradt végérvényesen Hollandiában.     
2. változat:
Ezúttal hazai a történet. Ahol laktunk, ott laktak – kb. alattunk – Györösék (persze nevük nem ez volt). Györösné nem volt kifejezetten szakács típus. Némi szerencséjére a ház előtt hosszú kerti út futott ki a telek kapujához. Az udvaron traccsoló Györösné messziről észre vette, ha férje nyitott be a kapun. Mivel melegétellel illett volna várnia, berohant a lakásba tejet forralni. Mire férje ura nekivetkőzött, megmosdott, készen várta a „finom ebéd” a jól végzett munka után. Ez a finom ebéd természetesen tejbepapi volt.
A népek azt mesélték: oka lehet annak, hogy Györös nem haza jár munka után, hanem a kocsmába. Miért is sietett volna haza? Egy tányér tejbedaráért?
3. változat:
Ez is hazai történet, de francia unokánk ételéről szól. Rossz evő lévén a kisfiú, alig néhány féle ételt volt hajlandó elfogyasztani. Közéjük tartozott a tejbekása, a semoule is. Persze, hogy az időt húzza, mindig túlságosan melegnek ítélte a kását. Apja sem volt rest, a tányérra irányította a ventilátort, és fél perc alatt kihűlt a fehér puding. A kislegénynek nem lehetett több kifogása az ellen, hogy késedelem nélkül nekilásson az étkezésnek.
Ó, ha Funca fogadott anyja felismerte volna a ventilátoros hűtés lehetőségét, tudom biztos, hogy nem jött volna el tőlük a kis magyar éhesen, aki majd egész életében emlegette az őt ért és jóvátehetetlen, hatalmas csalódást.
PS.: Utolsó főnököm kedvence szintén a tejbegríz volt. Születésnapjára, névnapjára olykor legyártottam néhány adagot. Egy ízben négy liternyi tejből készítettem hatalmas mennyiséget. Sokan láttunk hozzá. Noha odakozmált a matéria, senki nem fitymálta, hanem bekanalazta a neki jutó adagot.