Mickey webnaplója

Magamra maradtam a számítógéppel. Előttem a tabula rasa, melyet elkezdtem fekete latinbetűkkel megtölteni.
A mai posztom talán egyetlen témája az, hogy másodszor mentünk Ráckevére, Katát és Robit meglátogatni. De nemcsak őket, hanem ezúttal az előzetes egyeztetés nyomán oda érkező szüleiket is.
Kellemesen töltöttünk el mintegy 4-5 órát, hogy azután a sónedves, sötét úton hazaporoszkáljunk. Ennyi röviden a történés.
Ezúttal nem én fotóztam, annál is inkább nem, mivel fényképezőgépem akkuja a hidegben pirosat jelzett, és meg se mukkant (máris rakom a töltőre).
Kár, ugyanis a „pesti” oldalról szép látványt nyújtanak Ráckeve tornyai, épületei. Esztétikusak, miként Szentendre épületei is azok.     
Sokáig fontolgattam, hogy tömegközlekedést vegyünk igénybe. Aztán ejtettem ezt az alternatívát. Számos átszállás, esetlegesség szólt ellene, s így fordult elő, hogy mégis csak Mitsubishivel utaztunk.
Sajnálom, hogy nem indultunk haza korábban, merthogy utálok sötétben vezetni, különösen akkor, amikor az országút szélén nem látszik a felfestés, és a nedvesség miatt saját fényszóróink fénye se, viszont a szemközt jövőké felerősödik amiatt, hogy a nedves közút is visszatükrözi a fényreflexeket.
Mindegy.
Hála Istennek, itthon vagyunk épségben s korunknak megfelelő egészségi állapotban.
Holnap átmenetileg kiegészül létszámunk két fővel, hogy azután mégis kettesben szilveszterezzünk Tücsivel.