Mickey webnaplója

A tegnapi óriáskerék-posztból kimaradt egy gondolat. A kerekek valamilyen oknál fogva csaknem mind egy-egy folyó partjára épültek.
Csuda tudja, miért.
Talán mert egykor a vízimalmok kerekei is a folyó partja mentén forogtak?
Ha pedig így van, ma miért nem aknázzák ki a vízienergia ingyenes meglétét. Csak bele kellene lógatni az óriáskereket a vízbe, s ez az alulcsapott vízikerék ingyen tekerné körbe a jószágot a nagyérdeművel együtt a folyóvíz jóvoltából.
Ugyancsak tegnap este csúcsra járt a kégli. Mi elmentünk regnumi csoportunkba, Micáék pedig hozzánk szervezték házaspárokból verbuvált klubjuk találkozóját. Már jöttek, mikor mi indultunk. S még itt voltak, mikor visszaérkeztünk. Kvízjátékot játszottak éjfél utánig. Magam végigkibiceltem a műsort. Aki nem adott helyes választ, nem tűnt el a süllyesztőben, miként az mostanság a tévében szokott lenni. Egyáltalán semmiféle inzultus nem érte, és ez nekem roppantul tetszett. Igaz, hogy a győztes se nyert milliókat, csupán annyi érdeme volt, hogy az eredményes befejezés folytán a játék nem öltött maratoni méreteket: időben befejeződött (éjfél után 20 perccel).
Reggel hatkor kelés. Aztán T.-vel összeraktuk az agapéra valókat. Hála Istennek, úgy sikerült, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Beszélgetősnek, mosolygósnak, könnyednek, szóbaállósnak. Nem voltunk se sokan, se kevesen.
Örülök, hogy így lett.
Délután átvitettem magam a hídon a vonattal, hogy azután visszagyalogoljak tiszta levegőt szíva, és néhány alkonyati képet fotózva.