Hajnalban egy kamaszkori élményem foglalkoztatott. Egy gimis latin óra. Az egykor elemzett latin mondat sztoriját megírtam a Latin bölcsességek témájú blogomra.
Azután elhatároztam, hogy napi dolgaim között is szerepeltetem, részben mert nem jut eszembe semmi okosabb, részben mert ma valahogyan minden normális körülöttem. Elvira és a kicsike jól vannak, nászomék családjával meglátogattuk őt, miután jól kibeszélgettük magunkat egymással. Ha valami érdemleges felötlik még bennem, persze megírom, de ha nem, azt se bánjátok. Jöjjön akkor a kb. ötven éves történet.
Stupax esse videris!
Annak idején jó szívvel készülődtem a gimnáziumba, ahol is humánosztályba kerültem. Itt nagyobb óraszámot kaptak az ún. humán tárgyak, mint a reálban. Például latint tanulhattam négy évig.
Öreg, erőszakos tanárunk (R. I. P.) tanítási módszere a totális drill. Ő vezetett be az antik Róma világába úgy-ahogy, merthogy módszere ízlésemtől nagyon eltért.
Egy alkalommal felszólított egy fickót, hogy elemezze az általa előadott mondatot. Ez pedig a következőképpen hangzott: Stupax esse videris!
A gyerek hebegett-habogott, fogalma se volt a stupax szó jelentéséről, és arról sem, hogy az elhangzó példamondat egyfajta mondattani szerkezet, az ún. accusativus cum infinitivo. Nem is lehetett róla fogalma, merthogy tanárunk korábban nem tanította ezt a nyelvtani anyagot. Amnéziában szenvedett, vagy tudom is én mi okból, kiesett neki az, hogy nem tanította meg ezt az anyagrészt. Elfelejtette, hogy korábban nem fejtette ki e szerkezet mibenlétét.
Mint kiderült, ez egy összetett mondat tagmondatainak összevonására hozott példamondat. Ilyesfélékkel a latin nyelvek sűrűn élnek. Maga a mondat értelme pocsék, merthogy cikizi a hallgatót, esetünkben a diákot. Értelme ugyanis: „Úgy látszik, hülye vagy!” A latinban ez valahogy így hangzik: Hülye lenni láttatsz!
Mi tagadás, telitalálat ahhoz, hogy az egyébként is önmagában bizonytalan, önmagát kereső kamasz teljesen meginogjon értelmi felfogóképességét illetően. A fél osztály kapott egy-egy elégtelent.
Mit jelent a mondat? – tette fel a nebulóknak ugyanezt a kérdést, s mivel nem tudták, tanárunk minden egyes alkalommal rávágta: Úgy látszik, hülye vagy! Egyes.
Rólam nem derült ki ugyan, hogy hülye lenni láttatok, mert tőlem speciel nem kérte az általa favorizált rejtvény megoldását.
Úgy látszik, hogy szerencsés vagyok! (Felix esse videor! vagy ilyesvalami).
Egyebekben a magyar is képes összevonásokra. A „Hülyének látszol!” kb. ugyanazt adja vissza, mint latin megfelelője.
Ha nem a hülye drill módszerrel tapossa belénk és utáltatja meg a klasszikus nyelvet, ma talán elég jól értenék latinul, és örömmel skandálnék latin időmértékes verssorokat, verseket.
Ma már persze csaknem mindegy.
Utolsó kommentek