Mickey webnaplója

Ma reggel elvittem döglött számítógépemet a szervizbe, hogy életet leheljen beléje. Még nem történt meg a diagnózis felállítása. Legalább újra kell bootolni, de lehet, hogy ha elindul a gép, akkor is a windows újratöltését javasolják, amennyiben lassú maradna a masina. Ebben az esetben közben haza szeretném hozni, mert nincs lementve a képanyag, az életem története évenkénti bontásban, és egyéb word-dokumentumok a családtörténetet illetően. Bár nem zárom, ki, hogy Mica mentegetett ilyeneket (meg sem erősítem, ő tudná megmondani, hogy kiterjedt-e ilyesmikre a figyelme. Persze több is veszett Mohácsnál, mégis szeretném, ha írás maradna az utódoknak gyökereikről a megismerés lehetséges mértékéig. Ezt mintegy ajándékképpen kapnák tőlem, akiket egyáltalán érdekli, mi is volt akkor régen, és miféle történetek keringtek széltében-hosszában.
Ma elég sokat csavarogtam Belső-Óbudán. Részint elhoztam egy megrendelt Janikovszky-könyvet: VELEM MINDIG TÖRTÉNIK VALAMI. (Velem is. Ld. fent.) Részint pedig szép témákat találtam, melyek havas mivoltukban még többet mutatnak, mint anélkül. Architektúrák, belső és külső terek, tetők, amfiteátrum stb.
Feléltem a korábbról maradt ételeket ebédre, és próbáltam sétával kompenzálni megpocakosodásomat. 
A tulajdonostársak (lakók?) egymásután érdeklődnek és kívánnak jobbulást a kicsinek.
Tegnap Éva mesélte, hogy Estelle is imádkozott unokaöccséért, hogy egészségben jöjjön haza. Kata lányunk megerősítette ugyanezt írásban.
Persze.
Erős a reményünk, hogy napokon belül megtörténik a teljes felépülés.
Igazából üres a lakás, árva a ház, nincs kacagás, nincs élet, mert mindenki másutt van.