Mickey webnaplója

Két helyen áll meg a busz. A pataknál a kanyarban és a Szentendrei úton. A patakhoz megyek, de senki sem várakozik ott.
A Szentendrei úton kétféle busz is közlekedik. Az egyiket láttam elmenni, a másik nem akar jönni. Ám a buszmegálló és a HÉV-megállók közel vannak egymáshoz.
Megállok félúton a kettő között.
A HÉV érkezik.
Egyet megyek vele, mert a következő HÉV-megállóban már háromra nő a busz-„viszonylatok” választéka. Azonnal érkezik a patak mellől kikanyarodó.
Felszállok, két megálló után meg le, hogy egy harmadikkal elvitessem magamat a Flóriánba. Ide költözött ugyanis a bankunk a lakótelepünkről.
Nincs kedvem a postán kártyával fizetni, mert kezelési költséget számolnak érte, amit szemtelenségnek élek meg.
Nincs kedvem a „bankomat” használatához sem, mert pénzkezelési költséget számolnak fel érte, amit szintén pimaszságnak gondolok.
Françoisnak tíz évvel ezelőtt elmeséltem. Némileg hitetlenkedve rázta a fejét. Franciaországban az ilyen bank azonnal bezárhatna, mert hiszen minden bank abból él, hogy mások pénzét forgatja.
Nos, megérkezek az üzletközpontba.
A bejárat melletti modern szakbolt teljesen üres. Két eladónő üldögél a pult mögött, és beszélget.
A könyvesboltban lézengenek, az antikváriumban sincs vásárló.
Az emeleten a vállalkozó feleségével beszélget az üres boltban.
A ruhabizományiban mintha volna néhány érdeklődő.
Néhány csöves őgyeleg melegedik és beszélget a folyosón.
Nem kell sokat várni az automatára.
Nálam a készpénz, megyek vele a postára. Itt sincs sorban állás. A százezer Ft harmadrészét azonnal befizetem a távfűtésre (a korszerűsítés óta olcsóbb).
Dolgom végeztével indulok haza.
Az aluljáró felső szintén egy nő „dolgozik”. Az ingyen újságot (Metro) kínálja pénzért.        
Az alsó szélére érve pedig éktelen bömbölés fogad. Egy gitáros koldus veri a húrokat, és nem viccelek a „Vargáéknál ég a világ, sütik már a rántott békát” szövegű gyerekdalt ordítja, és eszetlenül zörög hozzá gitárjával. Három akkordot próbál a nótához igazítani,többé-kevésbé alkalmazkodva a dallamhoz.
Haladok tovább.
Húsz méterre tőle újabb nő, ő a Fedél nélkül c. lapot árusítja. Rettenetesen fájhatunk egymásnak. Éppen jókor, a busszal egy időben érkezem a megállóba. Tíz perc múlva megérkezem. A megállóban a szokott kép fogad:
Egy western-hősnek öltözött sovány hajléktalan kér pénzt a jelzőlámpánál az autóval közlekedőktől.
Ez az összkép áll össze.
Járnak a közlekedési eszközök, nyitva vannak az üzletek, bár vevő alig, az állásban lévők, rendre támasztják a pultot, és várják a csodát, hogy mégis csak vegyen valaki valamit.      
Akik dolgoznak, azok a koldusok és a csövezők. Hátha csurran-cseppen valami a járókelőktől.
Mit mondjak?
Csakugyan elég abszurd a kép.