Mickey webnaplója

Tegnap felnőtt társaságban megpróbáltam jól érteni egy mondatot a Jakab-levélből, mely így hangzik: „Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, ellensége lesz az Istennek.” (Jak 4,4)
Sok hasonló tartalmú olvasható a Bibliában.
„Aki jobban szereti nálam apját, anyját, … nem méltó hozzám.” (Mt 10,37)
„Nem szolgálhattok egyszerre két úrnak: a Mammonnak és Istennek.” (Lk 16,13)
„Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt 6,21)
Ezek valamiképpen a főparancsnak a következményei, mely így szól:
„Szeresd uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.” (Mk 12,30)
Ha tehát feltételek nélkül ő áll az első helyen, nem állhat ott más egyéb. Nem azért áll ott, mert önző, hanem, mert ő az abszolút szeretet. Nem szeret minket nála jobban senki: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Iz 49,15)
„Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!” (1Jn 5,21)
„A bálványimádó nem részesül az Isten országában.” (1Kor 6,9)
Kemény beszéd ez, ki hallgatja meg – vetheted ellenük. 
Ám mind arról szólnak, hogy minden korban hajlamosak voltak (ma is, sőt kiváltképpen) az emberek arra, hogy valamiféle tárgyakhoz rendetlenül ragaszkodjanak, azaz hozzájuk való ragaszkodásuk megelőzze Istenhez való ragaszkodásukat. Nevezhetjük ezt harácsoló magatartásnak, kapzsiságnak, személyek, tárgyak bálványozásának. 
Az összes felvonultatott kitétel pedig arról szól, hogy nem kerülhet senki és semmi Isten szeretete és a mi szeretetünk közé, mert megzavarja az igaz értékek rangsorát. 
Ha viszont elfogadom a fenti evangéliumi, bibliai tanácsokat, parancsokat, boldog önfeledtségen élvezhetem Isten mindenkit megelőző szeretetét. 
Különösen igaz ez megpróbáltatások idején. Az Istenhez menekülés megoldja problémáinkat. Teljes szívvel át kell nyújtani a minket lesújtani akaró gondokat. Azzal a lelkülettel, mint a pieta Máriája, aki ölében tartja áldozattá lett Fiát, s úgy mutatja az Atyának.  
Ő elveszi fájdalmunkat, és megvigasztal, ha hozzá menekülünk.
„Krisztusnak és Pilátusnak … egyformán szolgálni nem lehet.” (Dsida Jenő: Tekintet nélkül)