Mickey webnaplója

Tegnap egy beszélgetést hallgattam a MR-ben az iszlámról az iszlámistákról, az iszlám szélsőségesekről, akiknek a gyilkosságaitól nem szokott az iszlám vezetés elhatárolódni. Elég jó helyen állnak a keresztények élete elleni támadásokban.
Elgondolkoztatott, honnan veszik a bátorságot ehhez. Az iszlám vallás lapítója ember, aki magát prófétának mondta. Ugyanúgy egy ember, mint Buddha az volt, vagy Luther, Kálvin stb.
Hiszik a Koránban leírtakat, és hiszik, hogy erőszakosságukkal övék lesz a föld.
Én meg azt hiszem, hogy bárhány keresztényt tesznek el láb alól, soha nem lesz övék a föld. Hogy miért?
Sokadmagammal azt hiszem, hogy a keresztény vallás alapítója Isten Fia Jézus, aki nem teremtmény, hanem az Atyával egylényegű: Isteni személy. Róla prófétálja a zsoltáros, hogy „Ő az a kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá”. (Zsolt 117,22) Következőleg amit kinyilatkoztatott, az felette áll minden vallásalapító emberi okoskodásának. Krisztus pedig ezt mondta: „Péter vagy, kőszikla, erre a sziklára építem egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt 16,18) Az alvilág kapui pedig a vallások: a Szentszék, az iszlám magas porta, de lehet a gonosz hatalma is, egyik sem képes elpusztítani a sziklára épült egyházat.
Próbálkoztak pedig már sokan. Pl. a Római Birodalom. Hol van immár? Próbálkozott a szovjet hatalom. Hol van immár? Megkísérelheti az iszlám is. De nem teszi jól, mert ugyanúgy végzi, mint a többiek. Jobban tenné, ha békében élne mindenkivel, aki nem az ő vallásuk híve. Ezt diktálná az az evidencia, hogy minden egyes embernek egyenlő az emberi méltósága.
Persze hihetik, amit akarnak.
De én is, mi is hisszük, amit igaznak tudunk, és a mi hitünk Isten kinyilatkoztatásán alapul, nem pedig egy vallásalapító emberén.
Még további három idevonatkozó kijelentést említek a fentiekkel kapcsolatban.
Mesterünk így nyilatkozott: „boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld”. Továbbá: „aki kardot ránt, kard által vész el”. Ezekből érdemes levonni a következtetéseket.
Lukács még hozzáteszi: „Aki e kőre (szegletkő) esik, összezúzza, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.” (Lk 20, 18)
Lehet próbálkozni, ámbár teljesen fölösleges és embertelen.