Tegnap óta beszélgetünk Zsuzsával. Ne kérdezd, hogy miről.
Mindenről.
Mindenről és mindenkiről, aki eszünkbe jut.
Nincs meghatározott irányvonala társalgásunknak, de értelme bizonyára igen, mely leginkább két felnőtt eszmecseréjéhez hasonlított.
Parttalan, melyet ráérős rokonok, jelesül apa és lánya folytatnak egymás között: én, aki nyugdíjas vagyok, és Zsuzsa, aki egy hónapon belül – igen két és fél hét múlva – szül.
Ma egyik szomszéd megérkezett két-három hatalmas zsák lánykacuccal, melyet már nem használhat, hiszen csecsemőkre valók a holmik. Majd még egyszer fordult egy újabb rakománnyal.   
Napközben szerét ejtettem egy porszívózásnak is. Jól működik az új masina.
Mivel ma Bp-en  Zs. családjáért mondtak misét, mi a kérdéses időszakban innen „háttereztünk”. Még lehet, hogy felhívjuk Éváékat, megtudni, ők hogy vannak, mi van velük. Gábornak emailben gratuláltunk névnapján.
Merthogy Gábor nap van. Ég áldja az összes ismerős Gábort, és az ismeretleneket is.
Alig fotózok. Mindenesetre néhány kép készült.    
Jut eszembe, megnéztük azt a képet, amelyet a múlt alkalommal Zsuzsáról készítettem. A róla készült képek közül is azt, amelyiket kér eltávolítani az albumból.
Mindig is tudtam, hogy a portrézás veszélyes foglalkozás. Hiába korrekt az ábrázolás, ha a fotózott alany nem kívánja láttatni magát, jön a sztornózás.
Azért is írom ide, hogy el ne felejtsem.
Miként azt se, hogy magammal vigyem Luca szépészkedő táskáját, melyet a múltkor itt felejtett.   
Nem új a dolog, Már Szent Pál is el-elhagyogatta a holmiját.