Mickey webnaplója

Bandánkról (kisközösségünk) csak balladai tömörségű utalásokat írtam eddigelé, pl. hogy Zuglóból seperc alatt átrángatták a cuccainkat a Lőpormalom utcába úgy mintegy 23 évvel ezelőtt. Olyannyira, hogy még az nap este meghívtuk őket immár új telephelyünkre egy szokásos szombat esti találkozóra.
Jókor reggel olvasom P. Erzsi kedves sorait, melyben közzéteszi csoportunknak írt e-mailjében  blogom utolérhetőségét a neten. Innen a cím:
Jó reggelt, Nomádok!
Blogom szempontjából három részre szakadt a regnumi csoport, miként egykor Magyarország.
Egyik része ismeri web-naplómat, másik része érdeklődik iránta, a harmadikba Cs. tartozik, aki minden adódó alkalommal mindenki előtt hangoztatja, hogy még életében sose olvasta a blogomat. Neki szoktam mondani, hogy nekem meg életemben még sose volt mobilom. Továbbá, hogy Isten tartsa meg jó szokását, és ezen túl se olvassa, ha nem akarja.
Így van ez. Ha van valami az életben, mely teljesen szabadon választható, hát a netre való felkúszás, és az ottani szörfölés, melynek egy légypaccnyi része az én blogom.
Jó reggelt, Nomádok!
Igazából mindenkinek jó reggelt kívánok és szép napot, legfeljebb nem jut el mindenkihez, csak azokhoz, akik belekukkantanak posztomba.  Ilyen szempontból csoportom lehet, hogy tovább osztódik: korábbi olvasókra, újabb olvasókra, továbbra se olvasókra, és Cs.-ra, aki tudatosan távol tartja tőle magát. Lehet azután, hogy változik a koncepció, és valamilyen oknál fogva, pl. önmegtagadásból mégis belenéz ő és/vagy ők.
Mindenesetre
Jó reggelt azoknak, akik benéznek hozzám, és azoknak is, akik nem teszik ezt.
Sokkal fontosabb, hogy összeszedett lélekkel és érzülettel fogadják magukba a nagyhét „légköréből”-ből áradó meghittséget, megtapasztalható áradásokat, szavakkal ki nem fejezhető sóhajtásokat és óhajtásokat.    
Az én újabb vágyam nem is új, csak néha újraéled. Olyanok beszámolóira vágyom, akiknek számára Isten nem fogalom, nem teológiájuk tárgya, nem filozófiai probléma, hanem olyasvalaki, aki fenekestül felkavarta életüket, és olyan vágányra terelte, mely valamiképpen az Ő megtapasztalását eredményezte.
Tegnap a kezembe került a lengyel apáca, Szent Faustyna naplója, és mellbe vágott, hogy miféle intimitással lehet megszólítani a Mestert, és vele szimbiózisban élni. Ő az, ők azok, aki(k) átlátnak a falon.
Zárásképpen szabadon ideidézem a keresztút stációinál el-elismételt gondolatot: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk téged, aki kereszted és feltámadásod által megmentettél minket.